Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A műfaj
künk azt a feladatot kell magunk elé tűznünk, hogy megkeressük azokat az ismertetőjeleket, amelyek segítségével rátalálhatunk a körülmények kiválogatásának egyedül helyes útjára. Ez a munka kezdete, amely hozzásegít minket a színészi alakítás alapmotívumainak megértéséhez és a továbbiakban, a színészekkel végzett munka során hozzájárul a mü világát feltáró motívumok és utak megkereséséhez. Színházunk nagy eredményeket ért el a színdarabok műfaji, stílusbeli sajátosságainak feltárásában, a színházi kifejezőeszközök - rendezői fogások, a zene stb. - alkalmazásában, de igen keveset tudunk arról, hogyan fejeződik ki a műfaj színészi játékmódban. Â rendezőnek a megfelelő hangulatba kell hoznia a színészeket, be kell mutatnia, el kell mondania, meg kell határoznia a szindarabok és szerzők előadásmódjának különbségeit. Minden szerző meghatározza a maga "játékszabályait", forrpontjait és életszemléletet. Igen nehéz, de vonzó feladat e sajátos jegyeknek a színészen keresztül való feltárása. De rendelkezünk néhány ilyen klasszikus példával. A Turandot hercegnő előadása a Vahtangov-Szinházban azért vonult be a szovjet színház történelmébe, mert Vahtangov és a színház kollektívája "megszorozta" a régi legendát a mai kor szellemével, s ezzel megtalálta a kulcsot a színdarabhoz és a nézők szivéhez. Turandot hercegnő, Kálaf herceg és Altoum császár tragikus sorsfordulatainak ironikus értelmezése a legteljesebben a négy maszk, Tartaglia, Pantalone, Brigella és Trufaldino szerepében fejeződött ki. Nagyon sokat Írtak erről az előadásról és nincs szükség annak bizonygatására,hogy formai erényei nem születhettek volna meg Scsukin, Szimonov, Manszurova, Baszov, Zavadszkij, Orocsko és a többiek merész és meglepő játéka nélkül. Bámulatra méltóan komolyan, sőt drámaian játszották a gyermekien naiv- 103 -