Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A műfaj
Molière Harpagonja közvetlenül a nézőhöz fordul, a Három nővérben mintegy láthatatlan, negyedik fal emelkedik a szinpad és a nézőtér között. Nem fontos az,hogy a rendező szavakba is foglalja a színészek és a nézőtér közötti kapcsolat megteremtésének módszerét, de elengedhetetlen e kapcsolat tudatos meghatározása, miután enélkül nem tisztázható világosan az alkotás műfaja. A nézőtérrel való kapcsolat módját minden esetben előre meg kell határozni. Nézzünk egy egyszerű példát: két színész, akik ugyanazt a jelenetet adják elő - egyikük drámai, másikuk esztrád-módszerekkel. Tegyük fel, hogy Lebegyev^* régi "olvasókönyvi" számot ad elő: horgászt alakit. S hogyan adja elő ugyanezt Eajkin? Alapvetően más módon? Kétségkivül. Az esztrádszinész röviden és kifejezően fogalmaz, a drámai színész részletesebben és hitelesebben.És e különböző módszereket a színészek előtt álló feladatok szabják meg; Rajkin célkitűzése, hogy igen rövid idő alatt minél több elemet vonultasson fel, Lebegyev célja pedig az, hogy minél jobban belevonja a nézőt hősének színpadi életébe. Az időtartam meghatározása szintén a nézőtérrel való egyezményes megállapodás. Ez nem csupán technikai kérdés, hanem az adott mű körülményei kiválasztásának módszere is. Amikor A hajóraj pusztulása előadásának végén megjelennek a matrózok - az első, a második, a harmadik matróz -, valaki megszólal: "Még hányán jönnek? Elég volt." Ez a néző nem kapcsolódott be az előadás játékszabályaiba. Képzeljük el például, hogy egy ember áll és cigarettázik. Az első pillanatban ez rendben van, a másodikban £ Jevgenyij Lebegyev leningrádi drámai szinész. Legjelentősebb szerepei: Rogozsin /Félkegyelmű/, Monahov /Barbárok/, Tyihon /Vihar/.- 99 -i
