Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A műfaj
is, a harmadikban már unalmassá válik, de az ötödikben kiderül, hogy ez a ténykedés valamit hangsúlyozni kiván. A műfaj természetének kitapintása tehát a rendező számára azt jelenti, hogy megérzi a nézőtérrel kialakítandó kapcsolat módját. Igen gyakran előfordul, hogy a rendező és a szinészek intuitiven tapintanak rá a műfaj természetére, feladatunk azonban abban rejlik, hogy a műfaj megáilapitását az intuíció ösztönös, megfoghatatlan világából az alkotás tudatos műfaji megoldásának útjára vezessük. A róka és a szőlő előadási módszerének a szinpadtéren lefolytatott vitát választottuk. Itt szó sem volt a köznapi hitelességről - filozófiai vita folyt, s ezért szinpadteret és az előadás minden összetevőjét a szabadság értelmezéséről folyó polémiának rendeltük alá. Gorkij Barbárok eimü darabjának műfaját tragikomédiának értelmeztük. Az előadás kulcsát a nevetséges és tragikus elemek kontrasztjában láttam. £1 kellett érnem azt, hogy a színész örömét lelje szerepe komikus és tragikus elemeinek összefonódásában, a közöny és az izzás, a fekete és fehér kombinációjában, amely a szerző és az élet logikájának jegyét,a hitelesség jegyét hordja magán. Honnét vettem a műfaji meghatározást? ügy éreztem, ez magából a Gorkij-müből adódik. Az Író minden nevetséges elemben meglátja a tragikumot, a tragikumban pedig a nevetségeset. Ha megfigyeljük a dráma szerkezetét, felismerhetjük, hogy a színdarab erre az elvre épült. Minden szereplő, aki az első pillanatban nevetségesnek hat, valójában mélyen emberi. Redozubov például kezdetben afféle mulatságos vidéki, kerti madáLrijesztőnek tűnik. A nevetséges elem itt a felszínen helyezkedik el /Redozubov oszlopokat állit az utca közepére, amelyekre senkinek nincsen szüksége, nyár közepén bundába öltözteti fiát, mert félti a meghűléstől/, de ha e mögött nem fed- 100
