Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Régi és új színház

bizonyltja, hogy a dialektika ellenére sem születik mindig értelem az értelem halmozásból, még akkor sem, ha legyőzött nyelvi nehézségek bizonyítják ezt,

b) Egyik fiatal rendezőnk kitalálta, hogyan lehet "elidegeníteni" Goethe Clavigóját. Kiindulva nagybölcsen Brecht Kis Organonjának két szavából, nagy tlikröt akart a diszlet fölé akasztani, hogy a néző mindent duplán lásson. Ez a hatás könnyebben is elérhető, legjobb, ha cseresznyepálinka segítségét vesz - szUk igénybe.

c) Egyik színházi kritikusunk megtalálta végre a megoldást, hogyan játszható el modem felfogásban a Koldusopera. A teendő csupán annyi, irta, hogy a történelmi darabot történelmileg konkrét térbe kell helyezni. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a Viktória királynő korabeli kizsákmányolásnak és a nyomor értékesítésének gyengén bemutatott vonásait kell megerősíteni. A szinházi kritikus számára a következő megoldás jelenti a történelmileg konkrétat: vegyünk egy csillogó lakosztályt, amilyen mondjuk a Knie partján álló Telefunken-házban található, száguldjanak a koldusok Volkswagenekben és máris tudni fogjuk, miről van szó.

d) Az egyik sziniiskolai növendék, most a Theater der Freundschaft szülésze, megtanulta, mit jelent az, hogy partnerhez való viszony. Hosszú időn keresztül némán kellett sétálgatnia partnernőjével, a szép fekvésű iskola parkjában. Az igy születő viszony a partnerhez, bizonyára megfelel az élet számára, a szinpad szempontjából azonban azt jelenti, hogy a lánynövendék több hónapra kiesik a munkából.

e) A rendező, annak megakadályozására, hogy a Molière -darabok előadásánál a szinész és közönség, csupa beleélésből, fösvénnyé, beteggé vagy Don Jüanná váljék, az éppen nem szereplő színészeket leültette az előszínpadon, és utasította őket, hogy skát-játékkal töltsék el az időt. Ily módon, ügyesen elterelte a közönség körében helyetfoglaló skát-játékosok figyelmét a cselekményről.

f) Állítsátok meg Arturo Ulti - rendezésem alkalmával ellenemre vetették, hogy a tempó, az átdiszletezési szünetek kiiktatása és a zene, magával ragadják a nézőt, ez pedig azzal a veszélyes következménnyel járhat, hogy a nézőt nem Brecht lelkesíti fel, hanem az útonálló Arturo Ui és ez utóbbi hive lesz. A szakértő továbbá azt mondta, hogy Brecht, nyomorúságos alakok ábrázolásánál nyomorúságos színpadra állitást is követel. Kövessük csak az érdekes gondolatmenetet, amiből következetesen adódik, hogy az unalom ábrázolásánál, például Csehov vagy Nyekraszov drámáiban, a nézőnek halálra kell unnia magát. Provokáljuk ezeket az elméleteket, lépjenek végre elő a dramaturgiai és folyóirati sutból, és álljanak a rivalda fényébe.- 88 -