Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Dialektika a rendezői munkában
Es az ember magatartásában rejlő ellentmondások éppenséggel, "belső" - idegen szóval élve -, immanens ellentmondások. A forradalmár Pedrőnak kártyá - zó Biedermanná kell átalakulnia ahhoz, hogy megszerezze a fegyvereket a forradalom számára. A. : Vajon nem magyarázhatők-e jobban az efféle cselekvések a színpadi alak jelleméből? Mondjuk: Pedro vidám ember, megfontolt és nyugodt természetű, aki megveti az erőszakot. Ezért nem veszi el erőszakkal a fegyvereket. B. : Ezzel aztán szerencsésen, egyetlen jellem kalapja alá vontad a mese összes "képtelenségeit". Az ilyen leszögezésekkel (a sző legtisztább értelmében) megterhelve, a színésznek a legunalmasabb idealizmusba kell fulladnia. Hogyan játssza el a következőt: a munkás a szobában nem akarja erőszakkal elvenni a fegyvereket - a dráma végén ugyanezekkel a fegyverekkel kimegy a frontra, hogy ott erőszakkal kiirtsa a tábornokokat. Ily módon ezt az ellentmondást a jellem kalapja alá vonjuk, az egyik oldalát elsikkasztjuk, a munkás testvére iránti gyöngédségét elszámoljuk és a jellem ellenére eltitkoltuk, hogy éppen olyan erőszakosan lép fel a tábornokok ellen, mint amilyen türelmesen bánik a testvérével; hogyan érezze meg valamikor is a néző, hogy a munkás türelmének konkrét okai vannak. Hogy ezt a türelmet nem isten és nem a jelleme kivánja, hanem a helyzet követeli: a felszabadító hadsereg ereje a hátország bizalmában rejlik. A hátországban elkövetett erőszakosság egyenértékű lenne egy elvesztett ütközettel. A. : Tagadod, hogy az embernek határozott jelleme van? B. : Tagadom, hogy a színjátszásnál ebből lehessen kiindulni, anélkül, hogy feláldoznánk "az árnyalatok sokaságát", az ellentmondásokat. Ellentmondásos cselekvések sorozatából végűlis konkrét ember születik, konkrét helyzetekben. Máskülönben gőzhengerrel dolgozol a virágágyon. A. : Túlságosan megkönnyited a magad dolgát, mert csak azt hallod ki a kérdéseimből, amire illik a feleleted. Csupán arra gondolok, hogy minden ember, mondjuk Pedro,egészen meghatározott ember, "valaki", összetéveszthetetlen. Te azonban szétbontod egy sor ellentmondásos cselekvésre, magatartása ellentmondásait kutatod. Én arra törekszem, hogy egységre jussak, hiszen végső soron minden ember egységet jelent. B. : Az ellentétek egységét. Ezzel pedig visszajutottunk a beszélgetésünk elején elhangzott "ostobasághoz". A. : ??? B. : "Fent az van, ami nincs lent... " A. : ??? B. : Fent és a lent egymást kizáró ellentmondások. Ezt csak belátod? Es mint egymást kizáró ellentmondások, elválaszthatatlan egységet alkotnak, sőt csak ha egységet alkotnak, léteznek, mint egymást kizáró ellentmondások. A. : Egység - ellentmondások; ez ellent mond egymásnak. B. : Valóban, igazi ellentmondás és ennek következtében egészen reá - lis. Azt mondod például: "Lent hideg van." Ha valaki nem tudja, hol van fent,- 76 -
