Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Dialektika a rendezői munkában
a megállapítás értelmetlenné válik, mert csak a fent ismeretében tudjuk: lent az van, ami nincs fent. A. : Ez magától értetődő. B. : Kétlem. Pedro magatartásában be akartad fedni az ellentmondásokat, hogy "egységes színpadi alakot” nyerhessél. Azt állítod: vagy egység, vagy ellentmondások. Számomra a dolog fordítva álkrögtön gyanút fogok, amint valamelyik-egységes színpadi alak nem egyesit magában ellentmondásokat. A. : Es minden egységben, mondjuk Pedro magatartásában, először az ellentmondásokat keresed, mert végső fokon minden egység ellentmondások egysége? B. : Arról van sző, hogy az ellentétes oldalak nem létezhetnek egymás - tői elszigetelten. Ha hiányzik az egyik szemben álló ellentétes oldal, akkor megszűnnek a másik oldal feltételei is. Gondoljuk csak meg: Elet nélkül nincs halál, halál nélkül nincs élet. Fent nélkül nincs lent, lent nélkül nincs fent. Baj nélkül nincs boldogság, boldogság nélkül nincs baj. Könnyű nélkül nincs nehéz, nehéz nélkül nincs könnyű. Burzsoázia nélkül nincs proletáriátus, proletáriátus nélkül nincs burzsoázia... Ez a helyzet minden ellentéttel. A. : Ez egészen Jól hangzik. B. : Nemcsak jól hangzik, Így is van. A. : Tudnál még ezzel kapcsolatban példákat felhozni a színjátszás szempontjából? B. : Vegyük csak a tiszteletreméltó Se ur alakját a Kölest a nyolcasoknak cimü darabból. Az első jelenetben olyan a fellépése, mint a kinai császáré és a partizánok komolyan veszik őt. Korántsem érdemek nélküli férfi, ügyes szavú és nem-hagyja magát behálózni. A dráma végén az egyik iratszekrénybe menekül, nyomorúságos fickó, veszélytelen és buta. Egy és ugyanazon színpadi alak két oldala, azt mondhatjuk, az ellentétek egysége. Ezzel szemben hogyan testesítik meg legtöbbször ezt az alakot? Van, amikor már az első jelenetben is a végjelenet nyomorúságos fickója, máskor a végén is ugyanolyan veszélyes, mint az elején. Előfordul, hogy a jellem mindkét oldalát "egy lábosba dobják", minthogy a rendezők véleménye szerint csak jelleme létezhet. A valóságban azonban a jelleme csupán ellentmondásos magatartás, Se ur az ellentmondások egysége. Vagy: Carrar asszony minden harc és minden harcos ellen van. Mégis, bekötözi a sebesültet és feláldozza számára az utolsó ingét is. Ezt az egész drámát előrevivő ellentmondást a rendezők többnyire megfelezik: vagyvagy. Az efféle előadásokban Carrar asszony bekötözi ugyan a sebesültet - ez vitathatatlan -, de "a jellem egysége" érdekében az utolsó pillanatban teszi ezt, sőt felületesen. Vagy: az öreg Perezné belépése előtt Pedro munkásnak a következő mondatot keil szólnia: "Jobban tennéd, ha felakasztanád magad, Teresa. "A szándéka kudarcba fulladt, fegyverek nélkül kell visszatérnie a frontra. Csak az öreg Perezné váratlan segítsége és a fasiszták szörnyű válasza arra a kérdésre, vajon a fegyverteleneket megkímélik-e, szerzik meg számára mégis a fegyvereket.Milyen kevés előadás használja fel ennek az eseménynek a dialektikáját.A szokvány előadásokban Pedro munkás nem juthat válságba, hiszen forradalmár, ez pedig szerintük azt jelenti, hogy megfontolt jelle- 77 -
