Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Dialektika a rendezői munkában
szony a darab elején kemencébe veti a bedagasztott kenyeret, és a darab végén megsülve veszi ki onnan: vajon nem túl gyors a benne végbement változás? Manuela a fejéhez vágja Carrar asszonynak,hogy segítette férjét a felkelésben való részvételben. Carrar asszony ezt vitatja és hozzá teszi: "Mindenki tanúsíthatja. " De vajon nem mindenki az ellenkezőjét mondja-e? A munkára sUrgős szükség van a fronton. Miért elegyedik mégis, családi megbeszélésbe a hálőkötésről? Miért nem veszi el egyszerűen erőszakkal a fegyvereket? Carrar asszony elitéi minden harcot és minden harcost. De nem csinál-e az utolsó ingéből is tépéseket a sebesültek számára? Carrar asszony minden beszélgetés után csak makacsabb lesz. Mindinkább megmerevedik. Végül pedig a frontra megy. Vajon hirtelen változik-e meg vagy pedig fokozatosan? A munkás majdhogynem mókázva kártyázik, közben pedig dörögnek az ágyuk. Nem furcsa ez? Carrar asszony nem adja ki a fegyvereket, mert a harc ellen van. De vajon nem őrzi-e gondosan őket? Nem lenne egyszerűbb, ha a tengerbe dobná? A munkás... B.: Azt hiszem, egyelőre elég. Az efféle kérdéseket a rendezői kollektívának gondosan föl kell jegyeznie. Felbecsülhetetlen értékűek. Később, amikor a rendezés és a színészek hozzászoktak a bámulatraméltőan ellentmondásos eseményekhez, ezek a kérdések magától értetődőknek és megszokottaknak tetszenek számukra. A megszokás és magától értetődés a színpadon, porhintés a színészek szemébe és ezzel a nézők szemébe is. A színészeknek a szöveggel együtt a színdarabbal való első megismerkedésük benyomásait is emlékezetükbe kell vésniük. A. : Milyen kérdéseket válaszolnál meg ott a helyszínen? B. : A lehető legkevesebbet. Valőszinüleg csak a történelmi dolgokra vonatkozó kérdéseket. Például, hogy a partizánokat a falvakba küldték-e vagy ők maguk is falusiak voltak? Ez a kérdés a Kölest a nyolcasoknak cimü színdarab társadalmi és politikai szituációjára vonatkozik. Konkrétan és kevés szóval válaszolnék rá. Vagy arra a kérdésre adnék választ, miért nem veszi el a munkás erőszakkal a fegyvereket. A konkrét anyag még fontosabb. A Köleshez kis történeteket olvastunk Weiskopf Utazás Kantonban cimü müvéből. Kis, bámulatra méltó történeteket. Nagy fontosságúak a kínai partizánok vagy spanyol harcosok tartását bemutató fénykép dokumentumok. Mennyi mindent mondhat el egy kép: Milyen helyzetben pihennek a kinai partizánok? Hogyan kötözték fel a spanyol munkások a ta - karókat? Fényképek meséltek nekünk arról is, hogy mind a kinai, mind pedig a spanyol polgárháborúban, vidáman harcoltak: a felszabadító harcnak micsoda döntő ismérve! Már itt megkezdődik a megfigyelés nélkülözhetetlen művészete. A. : Hogyan jutok el az első megbeszéléstől a koncepcióig? B. : A Carrarhoz úgy emlékszem, valóságos kis szünórát rendeztünk, Weiner tudósításaival és Ernst Busch hanglemezeivel. A.: Azt kérdezem, hogyan jutok el a koncepciómhoz?- 71 -