Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Dialektika a rendezői munkában
B.: Nézd végig mégegyszer a kérdéseidet. Ellentmondásokról, változásokról, fejlődésekről, az ellentétek egységéről stb. kérdezősködnek. Azt mondhatnám "naiv" dialektikusok kérdései ezek. Úgy kell tehát folytatnod a munkát, hogy dialektikusán szemléld a drámát és e közben magad is dialektikusán járj el. Mindenekelőtt olvasd el Az ellentmondásról cimtl müvet. A kör számára e közben érdekes olvasmányokat szereznék és a résztvevőket további kérdések gyűjtésére biztatnám. A második megbeszélésen közölni lehet a színészekkel az elemzés néhány pontját. A. : Na végre. B. : Bocsáss m^j, tévedés. Néhány, az ő kérdéseikkel kapcsolatos óvatos válasz adható. Mindenekelőtt azonban a rendezőnek kell most fontos kérdéseket feltennie. De vigyázat: eltérő válaszok jobban beválnak itt, mint egyetlen elkötelezett válasz! A rendező legfontosabb kérdése: Mi történik a drámában az emberek között? A. : Értem. Erre a kérdésre a mese legyen a válasz. B. : Úgy van. Közben a rendezőnek is fel kell magában néhány kérdést tennie, ezeket én elemzésnek nevezném. Jómagam következő, persze korántsem egyedül üdvözítő kérdéseket tettem föl magamban: 1. Milyen társadalmilag értékes felismeréseket és indítékokat közvetíthet a dráma előadása? 2. Hogyan hangzik a mese legvilágosabb és legrövidebb elbeszélése? 3. Milyen részeseményekre szedhetjük szét a mesét? Hol vannak a fordulópontok? 4. Milyen a felépités? Milyenek az átmenetek? 5. Hogyan lehetne olyan színészi és rendezői eszközöket előteremteni, amelyek az események társadalmi oldalát mutatják meg? 6. Milyen lehetne a szereposztás? 7. Milyen lehetne a díszlet? Ezekből a kérdésekből az 1., 2. és 6. alattiakat minden színésszel futólag megbeszélném, éppen azon a bizonyos második megbeszélésen, de óvakodnék tőle, hogy "örök igazságokat" mondjak ki. Minél vázlatosabbak a válaszok, annál jobb. Ezzel a beszélgetéssel a gondolkodás ne befejeződjék, hanem elkezdődjék. A. : Es aztán? B. : Semmi aztán. Gondold meg, hogy a színház végülis a színpadon játszódik, nem pedig a fejben. A. : Maradjunk még egy kicsit azoknál a munkáknál, amelyeket mind a rendező, mind pedig a szinész önmaga végez el. A rendező a feladott kérdések alapján elkészíti az elemzését. És a szinész? Neki semmi tennivalója? B. : Mondom, gyűjtsön további kérdéseket. Sose hagyja abba a kérdezősködést. A kérdésekből szerepvázlat alakul ki, de csak vázlat. A Pedrot alakitó szinész például a következő kérdésekről gondolkod - jék: Mit mutat be a jelenet? A végszó: "Szegény emberek nem viselhetnek háborút." Kopognak. Rövid szünet után szegény, háborút viselő férfi lép be az- 72
