Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Dialektika a rendezői munkában
napiként bemutatnia azt, hogy felismerhetővé váljék számunkra. Nagy és varázslatos képessége a színháznak, hogy mindennapi eseményeket nem mindennapi eseményekként mutathat be.A beállítás megmutathatja az események történelmi-lényeges oldalát még akkor is, ha a színdarab elégtelenül ábrázolja azt. Tegyük fel, hogy valamely mai dráma egy néptulajdonban levő üzemben megtartott gyűlést ábrázol. A gyűlésen a termelékenység fokozásáról tanácskoznak; nagy történelmi esemény ez. A mi értelmes társadalmi rendünkben, a munkások tanácskozása fokozatosan a kapitalista csatározások és háborúk helyébe lép. Kevesebb figyelmet szenteljünk-e ennek csak azért, mert senkit sem gyilkolnak meg? A naturalista beállítás az ilyen gyűlés esetleges összevisszaságát aprólékos módon csak mint esetleges összevisszaságot mutatná meg, a néző nem ismerhetné fel az uj és régi magatartási módokat. A lényegében újszerű tanácskozás (munkások tanácskoznak saját termelésükről) az efféle ábrázolásban elavult jelenség leplében jelentkeznék. A szimbolikus beállítás, például a hallgatók teljes egyetértése a mindenkori szónokkal, az eseményt csak istenivé tenné, nem pedig történelmivé. Képzeljünk el egy afféle gyűlést, abban az ábrázolási módban, ahogy Brueghel Keresztelő Szent János bűnbánó prédikációja című képe mutatja. A történelem nagyságával mutat be Brueghel egy mindennapi vándor - prédikációt. Es megfordítva: nagy történelmi eseményt mutat be egy vándor - prédikáció mindennapiságában. A szónokkal szembeállítja napjai hallgatóinak színes csoportját. A csoportosítás tipikus magatartásokat tesz feltűnővé: feszült figyelem a szónok közelében, megszokásból és kíváncsiságból fakadó odahallgatás, a kép szélén - tehát a szemlélő számára az előtérben - unalom, elutasítás, más dolgokkal való foglalkozás, ostobaság, gúny stb. Minden magatartásmód feltűnik mint olyan,fontosságot kap és kihívja a szemlélő kritikáját: ez az első lépés a magatartások megváltoztatására. A szónok azonban - akár megértik, akár nem - helyzeténél fogva uralkodik hallgatói sokrétű csoportján. Tekintsünk el a részletektől és képzeljük el egy pillanatra, hogy a szónok munkás, aki javaslatot tesz az üzem termelékenységének növelésére. Az ábrázolt eseményektörténelmiesitése legyen a színház egyik fő vállalkozása. A beállítás ennek kiinduló pontja lehet. 6 Végezetül, "történelmiesitsiik" az "elbeszélő" beállítást is. Először ugytetszik, hogy ez csupán a művészeti eszközök kiterjesztése, jobban mondva, egy eltűnt eszköz újrafelfedezése. A klasszikus eszmék elúsztatták a Shakespeare-szinpad egykori egyszerű, természetes állásait, csoportosításait, járásait. A naturalizmus teljes egészében elfelejtette: maga a véletlen volt a beállító.- 66 -
