Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Politikus színház

Úgy elválasztását szolgálandó Ünnepélyes küszöböt és a jő öreg lányai iránti szemetében már csak a kor zűrzavarai ellen dacoló szivet és vérséget dicsérik. Drámaírókat kerit hatalmába ez a dualizmus, akik a maguk sajátos módján, elválasztják a szabályt a kivételtől és szabállyá emelik a kivételt. Egye - sek - képtelenek lévén rá, hogy az osztályok termékeny mindennapjaiban fel - fedezzék a nagy társadalmi eseményeket - addig korrigálják a valóságot, amig drámáikban az osztályok képviselői elkerített pincékben, viharos hullámokkal körülvett zátonyokon, magányos vendégfogadókban találkoznak és csapnak öszsze egymással.Az efféle ábrázolásban az osztályharc kivételes állapotként jelenik meg, egyének belesodródhatnak, ha, miként Robinson, Péntekkel felszerelt szigetre találnak a világóceánban. Más Íróknál kivUlrőI hozott kártevő képében tör be az''osztályharcuk" és ennek nemcsak a szükséges konfliktust, hanem a feszültséget is szállítania kell az iró számára. Megint mások "pártállása" abban jelentkezik, hogy "mélyen lelógó térítőkkel és szamovárokkal berendezett szobákban" (Visnyevszkij) bizonygatják, a kommunisták is kerülhetnek emberi konfliktusokba és ily módon nem különböznek a többi embertől. "Hogy azonban ezek az emberek kommunisták - azt az efféle Írónak becsületszóra kell elhinnünk. " (Visnyevszkij)

Ennek a dualizmusnak a gyümölcse szerintem az a kijelentés, amelyet egy kritikusunk tett a színpadon megjelenő osztályharcról folytatott egyik vitánk kapcsán. Azt mondta: "Végtére is, ember és ember között más is létezik, nemcsak osztályharc." Ugyanígy nyilatkozott egy finom hölgy is, docens a bécsi szinháztudományi fakultáson, akivel nemrégiben hasonló vitám volt: "Az ember ugyan zoon politikon, de csak többek között az. " Minden figyelmez - tetés ellenére, vegyük a marxizmus -leninizmus legismertebb tételeit és az ő segítségükkel tájékozódjunk a komédiások dzsungelében.

Marx: "Minden eddigi társadalom története osztályharcok története. " (Kommunista Kiáltvány)

A marxizmus erkölcsileg legnemesebb vonása, hogy a társadalmi mindennap iránt érdeklődik, az iránt, amit előtte egyetlen tanítás sem tudott hatalmába keriteni. Először a történelemben lép fel olyan tanitás, amely az ember társadalmi együttélésének a szabályait ott keresi,ahol azok megtalálhatók: a valóság sokrétűségében. Csak a végtelenül sok kivétel alkot szabályt. Csak az összes különbségek totalitása képez egységet. Az általános a különösben nyer életet. Minden különös, a legkevésbé feltűnő is, magában hordozza az általánost, mint lényegest, a különös szempontjából. Csak most értjük a valóságot olyannak, amilyen: konkrétnak.

Az osztályharc, minden Írott történelem marxista elemzésének egyik legáltalánosabb, tehát az összes emberit átható fogalma. A felfedezés, hogy ez a fogalom minden emberek közötti folyamatban megtalálható, az emberi sorsot végérvényesen magába az emberbe helyezi át. Az elmúlt évezredek társadalmi formációiban és még ma is, az osztályharc az emberi termelés formáját jelenti. Az ember nagyságát és tragikumát eredményezte ösztönző ellentmondás. A görög rabszolga megszerezte azt a tudást, amelyet nem sikerült szabad tanítványa fejébe vernie; a nő a forró Kaukázusban, az összes istenek ellenére, felfedte arcát a szerelmese előtt; a hatvanéves forradalmár- 48 -