Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Politikus színház

A színház időleges fék-funkciója a szocializmusban azonban töviről hegyire természetellenes, és ellentmond a szocialista ideológiai tevékenység alapvonásainak. Nem a szocialista viszonyok elégtelensége hozta létre, hanem, éppen ellenkezőleg, a szocialista fejlődés tempója; a művészek régi szokásai - elszigeteltség, egyszeriség, individualizmus stb. - már ott sem feleltek meg ennek a tempónak, ahol pedig látszott a jóindulat. Ma - a szocializmus győzelmét megtestesítő első mesterséges bolygóval a fejünk felett - a szocializmus győzelmét mindenekelőtt a fejünkben kell kivívnunk, hiszen a kezünk már évek óta harcol érte.

Kitől tanuljunk? Nincsenek tanítóink, hangoztatják a színházi szakemberek. Az a néhány, akit ismerünk, jóllehet politikus színházat csinál, de éppenséggel nem "igazi” színházat. így tehát - megfelelő tanitők hiányában - másokhoz igazodnak, azokhoz, akiktől állítólag megtanulható a "mesterségbeli", a "teátrális”, a "komédiázó". A társaság "nőt és rabszolgát alacsonyabb jelleműnek” tartó Arisztotelésztől Anouilh-ig terjed, aki a kapitalizmusnak - hogy elviselhetőbb legyen - szemére hányja a hibáit.

Mit tudnak például Íróink arról a nagyszerű elemzésről, amelyet Vszevolod Visnyevszkij adott 1932-1936-ban a szocialista színházról? Feketén-fehéren olvasható benne, hogyan lehet éppen a politikumot teátrálissá alakítani. Hogyan gúnyolják ki egy Edgar Wallace-darab feszültségét a szerelmi jelenetbeli dialektikus folyamatok. Hogyan folyhatnak a komisszárnő halála fölötti könnyek helyes irányba, vagyis oda, ahol nevetéssel vegyülnek. Hogyan találhatja meg és találhatja boldogítónak a néző a szocializmust, egy matróz gitár - jának pengetése következtében. Minden drámaírónk tanulmányozta a maga Brechtjét és tud egy mondatocskát az elidegenítésről, meg arról, hogy formálisan mindent másképpen kell csinálni, mint ahogy mások csinálják. Tanulmányozták- e egyszer is, hogyan használ fel Brecht minden lehető szinpadi hatást a társadalmi forgópontok ábrázolására? Észrevették-e, hogy amikor a nézőknek Gruse anyasága tetszik, ugyanakkor a társadalmi produktivitás is tetszik nekik? Hogy Azdak biró az Odera-Neisse-határ problémáját oldja meg, közmegelégedésre? Hogy Shen Te végmonológja, amely a színészek között mint hatásos "ügy" vált híressé, a marxista elidegenedési elméletről közöl fontos ismereteket? Hogy a színészek "jégtörőnek” tartják Az anyában a "Beszámolót 1905 május elsejéről"? Folynak a találgatások, miért hatnak Brecht színdarabjai a közönségre. Formálisan magyarázgatnak. Azt mondják, hogy - különösen Nyugat-Németországban - a politikum ellenére hatnak. A valóságban azonban a drámákban teátrális ügyekként fellépő politikai ügyük miatt hatnak. Nemcsak közönségigényeket elégítenek ki, hanem ugyanolyan mértékben meg is győzik a közönséget.

Természetesen nenj létezik egységes közönségérdeklődés, hiszen a közönség osztálykülönbségek szerint tagozódik. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szinpadilag hatásos, azaz szerintünk, politikailag hatásos színdarab éppoly mértékben megosztja a maga közönségét, mint ahogy lelkesíti. Dehát végső fokon éppen a harc felélesztése a feladatunk. Az ideológiai harc fontos módszer a megállás meghiúsítására. És a megállás a mi számunkra azt jelenti: visszalépés.

43 -