Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Politikus színház

nyílt levél azokhoz a fiatal művészekhez, akik a MŰVÉSZETET ÉS A POLITIKÁT KÉT KÜLÖNBÖZŐ ÜGYNEK TARTJÁK Kedves Barátaim, szemléletetek érthető: valóban nehéz politikus művésszé, vagyis mű­vésszé lenni. Korábban elég volt ehhez egyetlen tanár, meg a tehetség. Ma magasabbak a követelmények. A kor bonyolultabb lett és vele bonyolódott a kor ábrázolása is a művészetben. Korábban, egyes emberek tapasztalata és tudása elegendő volt hozzá, hogy tapasztaljuk és tudjuk, hogyan él, hogyan dolgozik, hogyan érez az egyes ember. Ma, az emberiség legproduktivabb része felkerekedett és - a marxizmus-leninizmus egyetemes tanításában ösz­­szegyUjtött - legjobb tudása és lelkiismerete szerint olyasvalami létrehozásán fáradozik,ami előttünk még senkinek sem sikerült: az emberséges jövőt akar­ja megteremteni. Manapság, a művészetnek, amennyiben nem óhajt vissza­süllyedni a tétlen terméketlenségbe, ennek a nagy emberi törekvésnek az áb­rázolásán kell fáradoznia. Olyan felfedezéseket kell tennie korunk történelmi alakjainak - a munkásoknak és parasztoknak - a világában, amilyen felfede - zéseket Shakespeare tett a maga világában. Ennek a művészetnek azonban ne­hezebb dolga lesz: a Shakespeare-i kor nagy egyedeinek helyébe a szakadatla­nul termelő mindennap lépett. Ez a mindennap pedig tudást, merészséget,fan­táziát és mindenekelőtt uj állásfoglalást, politikus állásfoglalást követel attól a művészétől, aki művészi eszközökkel akarja őt hatalmába keríteni. Az uj társadalomért folytatott harc csak akkor ábrázolható, ha az ábrázolás maga is harcol. Ez pedig csak a marxizmus-leninizmus mindent megváltoztató ta - nitásának ismeretében valósítható meg, ennek az ismeretnek a világ megvál - toztatása közben alkalmazott gyakorlatában. Ma, csak az értheti meg a vilá - got egyáltalán és a világ csak azt érti meg, aki megváltoztatja. Elméletileg nézve tehát, meglehetősen könnyen bebizonyítható, hogy szemléletetekkel - hogy ti. a politika és művészet valamiféle macska-egér já­ték - lépre mentetek egy elavult tévedésnek. Hogy megkönnyitsem számotokra ennek beismerését, megnehezítem a magam dolgát és a gyakorlatról beszélek. Ismeritek Bertolt Brechtet és ismeritek Ernst Buscht - egy uj korszak két nagy művészét. Nagy szerencsém volt, náluk tanulhattam. Engedjétek meg, hogy a most következőkben elmeséljek nektek egy kis epizódot, amely évekkel ezelőtt megtanított rá, mi az, hogy művészet és politika, helyeseb­ben, mit jelent - művészet mint politika. 1954-et irtunk. Brecht éppen befejezte hires Kaukázusi krétakör ren­dezését, Busch játszotta benne Azdaknak, a szegények birájának a szerepét.- 44 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom