Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Politikus színház

remeimi, az ember, tevékenységében, az ember teremtőjévé válik, aki - azzal, hogy emberivé teszi - megszünteti a természetet.

Az ember - mint magányos lény - elveszti a természetbeni kötöttséget. Ennek a természetes kötöttségnek az elvesztése azonban a természettel való közvetlen kapcsolat elvesztését jelenti. A magányos állat, az alkalmazkodás következtében, fenn tudja tartani önmagát, a magányos ember azonban elvesz - ti ezt a képességet; uj minőségben kell megszereznie az önmaga fenntartására szolgáló képességet. Közvetett viszonyt teremt magának, a termelést. A természet elleni harc szervezése - természetesen nem tudatos cselekvésként - egyenlő a harcosok szervezésével. A természetes kötöttség bilincseinek a felrobbantása az uj kötöttségbe, a társadalomként történő egyesülésbe való ugrást jelenti. Az ember csak akkor teheti produktívvá a viszonyát a természethez, ha produktívvá teszi az emberek egymás közötti viszonyát. Az ember csak mint társadalmi ember létezik. Csak a társadalomban válhat az ember emberré, "szerszámkészítő állattá", ahogy Franklin nevezi. A társadalom, az emberek produktiv együttélése jelenti az emberi teremtmény létformáját. Mint ismeretes, a társadalom, a történelem folyamán, a legkülönfélébb formákat ölti fel. A termelés változásai, a szerszámok fejlődése megteremtik a nekik legmegfelelőbb formákat, és mint valami túl szoros gyűrűt, robbantják fel az őket akadályozókat. Fontos: az ember, minden társadalmi formában, mint társadalmi lény létezik.A társadalmi formák a társadalmi munka, a termelés eredményei és ezek egyszersmind feltételek is az uj, megváltozott munkához.

Az ember, életfeltételeinek termelője, mint teremtmény mindinkább kiszorítja a biológiai törvényeket. Helyükbe - az ember számára lényeges törvényekként - a társadalmi törvények lépnek, az ösztönző ellentmondás, ez hajtotta az embert, mig a balta tulajdonosából a világmindenség meghódítója lett. Az elvesztett alkalmazkodási képességet, a visszafejlődött ösztönöket és szerveket a kulturális környezettel helyettesítette. Az ember munkája következtében ma épp olyan jól él a felhőkben, a legmélyebb vizben, mint ahogy nemsokára a holdon él majd.

Az emberi termelés lényeges oldala a megváltoztató és megváltoztatható oldala. Az emberek termelése megváltoztatja az embereket, miközben ők a termelést változtatják meg. A megváltoztatásra és igy a termelésre való hajlam objektiv, vagyis az emberek akaratától független. Es hosszú ut vezet odáig, amig az ember felfogja, hogy társadalmi ember, tehát önmaga terem - tője és amig ezzel a felismeréssel élni is képes. A produktivitás magas fokára kell eljutni, amig a társadalmi harcok dzsungele kiszolgáltatja a maga titkát, amig a tudat az emberi lét megbízható tükrévé válhat.

A társadalomnak előbb bizonyos produktivitást kell elérnie, csak aztán termelődhet tudat. Egyre tökéletesedő szerszámoknak kellett már a termelő és termék közötti távolságokat kiszélesíteniük ahhoz, hogy közbeléphessen a folyamat tudata. Ez a tudat viszont a termelési folyamat szempontjából, mint a termelés tökéletesitését kedvezően befolyásoló megfigyelések raktára válik szükségessé,A korai tudat azonban nincs abban a helyzetben, hogy a viszonyokat emberi munka eredményeinek fogja fel. Ellenkezőleg. Életfeltételek, tulajdonformák, az emberi lény, a produktiv élettevékenység is, a fejlődés bi- 33 -