Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Politikus színház

vet, amíg közeledik az ellenség. Röviden: célszerűen cselekszik - amig a cél közvetlenül a szeme előtt van. Szem elől tévesztve a célt, elveszti a célszerű cselekvést is. Ez az állat kitünően megállta helyét a környezetben, de jelenlé­te sehol sem változtatta meg a környezetet. Úgy hagyta, ahogy rátalált. Még­is - mennyiségileg ily módon specializálódva - olyan képességre tett szert, aminek a legrövidebb időn belül fenekestül fel kellett forgatnia a planétánkat: keze segítségével természetes hiányokat tudott kiegyenlíteni. Teremtsünk harmadkor-szinpadunkon olyan körülményt, hogy ez a lény, természetes alkalmazkodását érzékenyen érintő helyzetbe kerüljön. Talán az időjárásba álljon be valami hirtelen fordulat, jég törjön be, vagy tartósan es­sék az eső. Mint ősszel a legyek, úgy hullanak az élőlények. Lehet, hogy bi­zonyos teremtmények melegebb vidékekre menekülnek, oda, ahol olyan körül­ményeket találnak, amilyenekhez már egyszer alkalmazkodtak. Csak a mi me­sebeli lényünk nem veszi annyira komolyan az alkalmazkodást. Megritkult a zsákmány: kézben tartja tehát a husángot, hogy minden adódó alkalmat kihasz­náljon. Vagy, éles kővel a kezében, önmagánál sokkal erősebb ellenségekhez is odamerészkedik, ha azok most eledelül szolgálhatnak számára. Nagyon hi­deggé vált az idő és a saját bőre már nem elégséges? Vajon ki akadályozhat­ná meg, hogy az elejtett zsákmány bőrét is magára aggassa? Lényünk - elég­telen alkalmazkodás ellenére is - túl tudta élni a környezet veszélyeit. Véde­kezett. És rendszabályainak volt még egy másik oldala is: aki egyszer már kitapasztalta, milyen kényelmes a pótbőr, az akkor sem veti le, ha odakint az idő újra elviselhetővé válik. Vagyis, éppen a védekezés rendszabályainak következtében, a természetes alkalmazkodási képesség mindinkább visszafej­lődik, ez a folyamat pedig újabb "természetellenes” rendszabályok alapjául szolgál. A követ nemsokára békés célokra is felhasználják majd, talán éppen körömtisztitásra; a husángot az ember már nem teszi le többé a kezéből, mert kitalálta, hogy kitűnő segitség az uj generációk nevelésében. (íme a még napjainkban is elterjedt nevelési módszer eredete.) Ezeknek az állatoknak a hiányosságai együtt nőnek a nemzedékkel. Az uj generációk kevéssé speciali­záltak, nyomorúságosabbak, ügyetlenebbek lettek. Megrövidítette őket a ter - mészet, nekikezdenek hát a természet megváltoztatásához. Képtelenek a kör­nyezethez való természetes alkalmazkodásra, a maguk számára kezdik tehát berendezni a környezetet. Röviden: dolgozni kezdenek. A természetes alkalmazkodási készség elvesztése, az ösztönök és szervek visszafejlődése, a tudattalan hajlamok hiánya - tagadásként - maguk­ban hordozzák az újnak, a lényegesen emberinek a feltételét. A természet el­vesztése arra készteti az embereket, hogy a természetet nem természetes, hanem maguk készítette eszközzel, a szerszámmal vegyék hatalmukba. Az ember - ma éppúgy, mint sok millió év előtt - az élettel mint feladattal találja szemben magát. Élete fenntartásának esélyei közben át kell dolgoznia a hiá­nyosságait. Természete egyenlő a természet elleni cselekvésével, saját ter­mészete elleni cselekvésével is. Erőssége egyenlő a gyengesége ellen folyta­tott állandó harccal. Helyzete szakadatlan tagadás, éspedig a tagadás tagadá­­sa. De: minden a természettől kicsikart előny uj hátrányokat jelent, uj elő­nyök feltételét. Abban az alternatívában, hogy magasabbra fejlődni vagy tönk­- 32 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom