Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Politikus színház

sére. Az emberből az emberséget kiszívó munka ellen hangoztatott, örömmel teli, bánattal teli tiltakozásból, mostantól. kezdve ama mindenható tevékeny - ség dicsérete lesz, az ember dicsérete.

Ez természetesen megköveteli, hogy kiirtsuk a művészet minden - oly hosszú ideig életelemének nyilvánított - tudomány-ellenességét. A központi fogalomnak, a produktivitásnak az elemzése alkalmat ad rá, hogy mtlvészi dől - gok elméleti fejtegetéseiben is a lehető legproduktivabban igyekezzünk eljár - ni, tehát a szükséges, élvezetes tudományossághoz közelítsük őket. A bizonyítás fiatalos frisseségével cseréljük fel ama ősz hajú múzsát, az intuíciót. Minden intelem ellenére is kezdjük Ádámnál és Évánál.

2

Bámulatos tény, hogy az ember nem majom. Mi birta erre? Miért kezdett el dolgozni, tehát emberré válni, amikor körülötte az állatok és a máj - mok majmok maradtak? Égi lökést kapott volna, világszellemek vagy egyéb felettes lények ösztönözték rá?

Állítsunk színpadra - Brecht után szabadon - egy elidegenitési effektust. Vetkeztessük le a homo sapienst, vigyük ki betonépítményeiből, zárjuk el előle a vízvezetéket, a mozikat és helyezzük - a közönséges emlőst (mammalia) - olyan környezetbe, amely az emberi tevékenység minden áldásától és átkától mentes. Mi történik vele? Minden hernyó által megszégyenítve, rövid időn belül belehal a természetes képességek hiányába. Ha nem hal éhen a hatalmas, természetes élelmiszerkészletek mellett, akkor tetszés szerinti ellenség falja fel, vagy hideg és meleg veszejti el; gyámoltalan-védtelen lény.

Milyen kimagaslónak is tetszik mellette minden állat. Például a hernyó. Mint az összes állatok, a hernyó is rafináltan alkalmazkodik a környezetéhez. Az óriáslepke hernyója, tekintettel az ellenségeire, testét faágra helyezi, úgy, hogy ő maga is faágnak látszik; felfedhetetlen a mohó ellenség számára. Nem számításból teszi, hanem természettől adódóan, közvetlenül vagy ösztönösen. Darwin kis, szeles, dél-tengeri szigeteken található rovarok természetes kiválasztódásáról ir a müvében. Kizárólag rövid szárnyuak, igy tehát alig tudnak repülni. Következésképp nem érheti el őket az éles tengeri szél. Türelmes évmilliók csak azokat a rovarokat hagyták életben, amelyek nem tudtak olyan magasra repülni, hogy a szél a tengerbe sodorta volna őket. A jégkorszak jeges hidege könyörtelenül kiirtotta mindazokat az állatfajtákat, amelyek nem állták a sarat vele szemben. Ellenállásra képes, kifejlődött állatfajták maradtak fenn, és ezek az ellenállóképességet mint örökölhető tulajdonságot örökölték. Rafinált, bonyolult alkalmazkodási formák születtek és alig elképzelhető idők folyamán. Még kő és homok is szolgálhatott élelemként, a hideg és a forróság elviselhető életelemekké váltak és a leghatalmasabb ellenség is elveszitette a hatalmát, mert zsákmánya az ő szemének tengerfenékké, sivatagi homokká, kővé alakult át. Ily módon viszont átalakult az- 30 -