Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
A megfigyelés művészete
Az ember, ezzel szemben, a cselekvésben távolságot tart a természettel. Viselkedése nem szilárd. Viselkedésében az a speciálisan emberi, hogy igy is tud cselekedni és másképp is. Az ember megszabadult a hajlamok és ösztönök kényszerítő nyomásától. Meg a szerelemben tanúsított, állítólag csak ösztönös emberi viselkedés is (a mélypszichológusok állandóan állati cse - lekvéshez hasonlították) - éppen, mert tartalma korok és osztályok szerint különböző - azt bizonyltja, hogy ellentéte a csak ösztönös, azaz állati viselkedésnek: ebben az esetben az ember, tevékenysége következtében, még ösztönöket is megváltoztatott. Munka által emberivé alakította a saját természetét. Az ember természettel tartott távolságát az emberi munka okozza. Ennek a távolságnak konkrét kifejezője a szerszám, amit az ember tervszerűen iktat cselekvése és cselekvésének célja közé. A csimpánz, amig éhes, bot segítségével veri le a diót a fáról. Az ember viszont szerszámot ragad, hogy elkerülje az éhséget. Az állat össze van kötve a természettel és passzív vele szemben. Az ember viszont annyira eltávolodik a természettől, hogy a saját hasznára megváltoztathatja, éspedig munka által. Ezzel az emberek, termelő társadalomként, uj minőségbe lépnek: megszabadulnak a természethez való természetes alkalmazkodástól és magukhoz alkalmazzák a természetet. Áttörik a biológiai törvények sorompóit. Ezek helyébe - mint az ember számára lényeges törvények - a történelmi törvények lépnek. Mindazt, ami az emberen emberi, emberek alkották. Ennek eredménye, de ugyanakkor feltétele is, a megfigyelés. Ez teremti meg a távolságot az ember és a megváltoztatandó tárgy között. 10 Az emberek termelése megváltoztatja - helyesebben -, mindinkább emberivé alakítja nemcsak a természetet, hanem magát az embert is. Az emberi társadalom minden termelési folyamatból okosabban kerlll ki, okosabban az éppen foganatosított és uj megfigyelés feltételét tartalmazó megfigyelés miatt. Minden uj nemzedék ott folytatja a tapasztalatot, ahol a régi abbahagyta. Minden uj nemzedék - történelmileg tekintve - mindig egyben az okosabb nemzedék is. Az állat is szerez tapasztalatokat. De kényszerből regisztrálja őket. A pavlovi kutya, amely megszokta, hogy csak bizonyos csengőjelre táplálkozzék, erre a későbbi táplálkozásnál is ügyelni fog: csak csengőjelre eszik majd, és csengőjel nélkül még akkor sem nyúl az ételhez, ha az ott fekszik előtte. A pavlovi kutya tapasztalata azonban nem megfigyelésen alapszik. Nem adhat alkalmat minőségileg uj tapasztalatra. Az ember a kutya helyében, pontos megfigyelés után, megkísérelné, hogy gyakrabban szólaltassa meg a csengőt. A megfigyelések elraktározása az ember tudatában, szemben az állat - tál, minőségileg uj oldalt mutat - a gondolkodást. Eredmény ez és ugyanakkor feltétel a megfigyeléshez. A gondolkodás produktiv tevékenység folytatása. El- 13 -
