Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Régi és új színház
tellektusa fétisévé emelik. Elhallgatják, milyen céllal találta Brecht ezt vagy azt "figyelemre méltónak": a világ megváltoztatása érdekében. Eltulajdonitják az előadásainkban levő elidegenitést, művészileg szankcionálják saját elide - genlllésUket és az egyénnek a nyilvánosságtól való elidegenUlését. Elhallgatják, hogy az elidegenítés az elidegenUlés ellentéte, a valóság kritikai kisajátítása. Azt olvassuk, hogy Brecht lelkében harc dúlt a kommunizmus miatt: legyek vagy ne legyek? Hogy ez 1926-ban történt és nem 1956-ban, ezt a tényt hiába keressük ezekben a publikációkban. A Brecht-kritikusok állítólag a tiszta költőt akarják méltatni, a politikust semmi esetre sem. Azt elhallgatják, hogy másfajta politikust akarnak méltatni. Brecht - csodálatukból ki akarnak vonni mindent, ami kompromittáló, ezért Brechtet nyugatira változtatják, aki azt, ami volt, és azt amit leirt, a kapitalizmusnak köszönhette. Elhallgatják, hogy Brecht évtizedek óta a legproduktivabban rótta le a kapitalizmusnak a maga háláját: megszüntetésében. 4 Együttesünk gyakorlata elé is szívesen tartanak tüllfUggönyt. Színjátszás-üzemről beszélnek, ezt azonban inkább valamiféle jezsuita lelkigyakorlatoknak szentelt kolostori bezárkózottságnak Írják le. És ez a más színházak által teljesen leutánozhatatlan valami adja a kivánt sikert. A Berliner Ensemble próbái mindenki számára nyitva állnak, kívánatosnak tartjuk, hogy a nézők kérdésekkel zavarják a próbát. Naponta négy órát próbálunk. Egyetlen, abszolút megváltoztathatatlan alapelv létezik: nem vitázni, hanem kipróbálni. Az Udvarmester mintegy 350 próba órájából összesen csak 45 percnyi vita folyt a próbákon. Ezzel szemben a színész vagy szinházi dolgozó előnyösebb javaslata, konkrét bemutatás után, még a főpróbán is halomba dönthet egy alapbeállítást. Ha a színészek kihivőan lendületesek, szenvedélyesek, temperamentumosak, kifakadóak, akkor legtöbbször csaló jelleggel állunk szemben: a hiányzó konkrétum helyett használt "puskák"-kai. ízlés, játékocska, rendezői agy csakúgy, mint a színészek tiszta beképzelései, valamint a színésznők alteste igen korlátozott jelentőséggel biró mértékek: a valóság megfigyelése és megítélése lép a helyükbe. Ez teszi ellenőrizhetővé a munkát és a munka eredményeit, és az ellenőrzés nemcsak a rendezők feladata. Jó ellenőrzési mód, ha a próbákon feljegyeztetjük a történéseket, különösen jó, ha a színháztól idegen személyek végzik el ezt a műveletet. A rendező, a színészek, a munkatársak,a díszlettervezők együttes vállalkozása egyenlő a színdarab meséjének, a storynak legértelmesebb elmondásával. Ennek vetjük alá az ötleteket, a részleteket, a jellemfelépitést, a játékosságot. Nem háttereket interpretálunk, hanem okokat. Brecht: "Amit a nézőtér tetszésnyilvánítása nem tud megmagyarázni a színésznek, az nem alkalmas konkrét ábrázolásra." A szuggesztió,a fluidum,az értelmetlenség, az erőfeszítés, az atmoszféra, tekintély, a "rendező kezében mint a viasz" színészek, a kimondhatatlan, a transz helyébe a könnyedség lép, a kényelem, világosság, munka, élvezet,- 101 -
