Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)
II. Brecht és a zene
ben dolgoztak ki. így ir: "Mindebben nem a disszonanciák nagyobb gazdagsága a döntő, hanem az adott, konvencionális zenei nyelv feloldása. Minden közvetlenül az alkotás konkrét követelményeiből adódik, nem pedig a sémából. Egy disszonanciával telitett zenemű vonalvezetésében lehet teljesen konvencionális, és egy másik, amely viszonylag egyszerűbb anyagot alkalmaz, az eszközök konstruktiv bevetése révén, lehet teljességgel modern és újszerű'. Még egy hármashangzat is idegenül csenghet, ha leemelik a megszokott asszociációs vágányokról és csupán az adott alkotás hangzásbeli törvényszerűségeiből vezetik le." A zenei nyelv "feloldása" kifejezés félrevezető lehet. Épp a "feloldás" ellenkezője a cél. Mert Eisler "a zenének a konstruktiv szükségességre való visszavezetését" természetesen nem reakciós értelemben képzeli el, hanem egy aj, konstruktiv felépítés szerint, a klasszikus örökség értékesítésével. Számára "a közhelyek és a szóvirágok felszámolása" a fontos, önálló hangok logikus vezetése kollektiv térben, ahol nincs hely a "töltelékszólamok", a szivacsos, felfújt, talmi hangzatkombinációk /lásd az epigonszerü későromantikát/ számára. "Az uj zenében nincs helye a tölteléknek." Felismeri "az uj zene különleges alkalmasságát tömör, pontos, kis formák felépítésére, amelyekben nincs semmi felesleges, amelyek rögtön a tárgyra térnek és nincs szükségük szerkezeti okokból való meghoszszabbitásra." Erre kiváló példák Az anya dalai és kórusai. Amikor Eisler kiemeli, hogy a zene és a film "konkrét egységmozzanata" a gesztusban van, úgy ez a drámáira is érvényes. A színpadi zene nem a hangulatfestés, az illusztráció célját szolgálja, hanem a mozgás igazolása. A viszony, akár egy jó film vagy balett esetében is, "az egységesség legmélyebb mozzanatában ellentétes" legyen. Azaz, Eislernek a drámához irt zenéje nem illusztrál, hanem az ellentétességben a beszéd gesztusát akarja megkönnyiteni, sokszor azonban megnehezíteni, hogy a szinész a zenével 82 -
