Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

dem önnel. Művészi zene, mint egyáltalán a művészet, csak akkor lehetséges, ha van egy széles humusz, amelyben a mű­vészet alkotásai megteremnek, úgy,ahogy a szinház művésze­te a szórakoztatás humuszából nő ki. Ha ezen a humuszréte­gen belül a rádió utján való permetezés még oly terhes is számunkra - mégiscsak meg kellene gondolnunk, milyen elvi­selhetetlen lenne, ha a rádióból egész nap valóban komo­lyan vett zene csörgedeznék. A művészet léte az emberi produktivitás, az emberi átélőképesség minőségi és mennyi­ségi különbözőségének gradiensében helyezkedik el. Ugyan­ilyen elviselhetetlennek tartanám, ha a színházban csak a legmagasabb művészi igénytől áthatott előadásokat rendez­nének, amelyek minden alkalommal az elragadtatás önkivüle­­tébe sodornának. Még elviselhetetlenebb az olyan szinház, amilyent újra meg újra követelnek a parlamentekben vagy mű­vészettől idegen politikusok politikai testületéiben: a népművelés alapján álló kultúrintézmény. Felsenstein: Aki ilyen követelményeket támaszt - és itt semmiképpen sem csak a rivaldán túl lévő emberekről van szó -, az egyáltalán nem ismeri az elementáris színházi élményt. Azt hiszik,hogy az olyan produkció, amely a szín­padon zajlik és amelyet a közönség igénytelenül szemlél, majd a végén illendően megtapsol, már szinház. A "közhasz­nú szinház" társadalmi szempontból nagyszerű eszméjének, amely a huszadik században mindinkább elterjedt és tovább­ra is terjedni fog, van ugyanis egy árnyoldala. A kulturá­lis reprezentálásra irányuló becsvágyó törekvések követ­keztében ugyanis annyi szinház jött létre, hogy közülük már csak nagyon keveset lehet ellátni elsőrangú művészek­ből álló együttessel. Ennek természetesen megvolt az az előnye, hogy a szinház, mint olyan, a lakosság igen széles rétegei számára hozzáférhető lett. De ahelyett, hogy meg­elégedtek volna olyan műsorral, amelyhez a rendelkezésre álló erők megfeleltek, az illetékes hatóságok az intendán­soktól és igazgatóktól - akik túlontúl készségesen enged­- 70 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom