Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

’.'.úgy nagyon is szeretjük ezt a hétköznapot és folytatni is akarjuk, csak ezen túlmenően az az igény is felmerül bennünk, hogy hozzájussunk valamihez, amit a hétköznap, mi formájában, nem képes nyújtani.

Melchinger: Tehát mégis többet kivárnunk a hétköznapnál.

Felsenstein; Igen, de anélkül, hogy a hétköznapot félretolnánk.

Melchinger: A kiinduló feltétel megmarad: a hétköznap nem nyújt eleget ezeknek az embereknek.

Felsenstein: A hétköznap senkinek sem nyújt eleget. Melchinger: így hát a szórakozásnak ez a különös formája, a színház, lehetővé teszi az ember számára, hogy néhány órára elhagyja a valóságot és belépjen egy látszatvalóságba, amely nem létezik és soha nem is fog létezni.

Felsenstein: Amely számára mindenesetre uj. Amelyet nem ismer. Ez az egyik lehetőség. De hiszen éppigy van egy másik is: szerelmi történetet játszanak, amit ugyan a hétköznapból szökött ember maga ilyen formában sohasem élt át, de mindig kivánta, hogy egyszer átélhesse. Vagy olyan, akár hősi, akár lemondó cselekedetet, amelyet azért csodál, mert szeretné, ha ő is igy tudna viselkedni. Itt a galléruknál fogva ragadják meg az embereket, s azok kényszerülnek rá, hogy ők is galléron ragadják önmagukat. Közrejátszik az etika. Mondok egy példát.

Melchinger: Csak óvatosan az etosszal. Talán igy mondhatjuk:a szórakozási igény azon a vágyon alapul, hogy a színpadon egy másfajta világot, másféle eseményeket éljünk át. de olyan világot és olyan eseményeket, amelyekben adott esetben eaját tükörképünket láthatjuk.A tükörmozzanat kezdettől fogva jelen van: az ábrázolt világ egy feltartóztatott, az aktuális eseményekből kiragadott világ, amelyet nézni és birálni kell.- 59 -