Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

Felsenstein: És hasonló módon kell lerombolni a szokások hegyét azok számára Is, akik ezeket a szokásokat jól ismerik, olyan jól, hogy álomba ringattatják magukat velük és a drámai valósággal elsősorban közönyüket és nemtörődömségüket állitják szembe.

Melchinger: ön a másfajta iránti kíváncsiságról beszélt, amely élvezetté és szenvedéllyé válhat. Ez az, amire rá akarja vezetni mindazokat, akik a szokásokban megkeményedtek?

Felsenstein; Igen. Mert hiszen minden emberben, tudatosan vagy öntudatlanul, megvan a vágy aziránt, amit a mindennap, a magánélet, a valóság nem nyújt neki. Nem nélkülözhetem a "vágy" szót, noha oly sokszor visszaéltek vele.

Melchinger: Brecht most gúnyosan felkacagna.

Felsenstein; Miért kacagna fel gúnyosan Brecht?

Melchinger: Mert az, amit mi itt a zenés színházban megnyilvánuló emberi alapszükségletnek nevezünk, az egyenlő lenne a hétköznaptól való meneküléssel, tehát a meneküléssel abból a valóságból, amelynek megismeréséhez és megváltoztatásához a színháznak hozzá kell járulnia.

Felsenstein; De hiszen Brecht azt mondja: a színháznak elsősorban szórakoztatónak kell lennie. Szórakozásnak. Ez a Kis Organon első pontja. Hiszen ez ellentmondás.

Melchinger: Brecht nyilván azt felelné, ezt az ösztönt egyszerre kell kielégítenünk és ugyanakkor irányítanunk.

Felsenstein; Hiszen irányítjuk is.De olyan embereknél irányítjuk, akik elmenekültek a hétköznapból. Ha Brechtet szó szerint értelmezzük, akkor a hétköznaptól való menekülés nem jelenthet semmiféle negatívumot. Mondjuk inkább igy: elindulás az ismeretlen felé. A hétköznaptól való menekülés úgy hangzik, mintha feltétlenül olyasmit akarnánk elhagyni, amit már nem szeretünk; de éppúgy elképzelhető,

t.5.8 -