Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

lasztási lehetőségem van, olyan karmestert igyekszem találni, aki osztja a miiről való felfogásomat. Annál inkább egyet kell értenünk, mert hiszen én magam kizárólag a zene oldaláról közelitem meg a müvet. Ha ki kellett emelnem a Varázsfuvolát a piramis-stilusból, ez azért történt, mert a partitúrával összeegyeztethetetlennek találtam. Mialatt a partitúrát eljátsszák nekem, asszociációk keletkeznek - nem olyanok, amelyeket rendezői gagnek neveznek és amelyektől irtózom -, hanem kifejezési lehetőségekről kialakuló elképzelések,amelyek mindinkább meghatározott mimikái és szcenikai irányba mutatnak. Nem tudom és nem is akarom a karmestert ebbe az irányba kényszeriteni; de feltételezem, hogy az általam közölt felfogást elfogadja. Ehhez esetleg nincs is szükség megbeszélésekre.

A legszebben Klemperer esetében ment a munka. Csak a háború után ismerkedtem meg vele, amikor a Komische Operben megnézte Az okos lány-rendezésemet, amely különösen tetszett neki. Együttműködésről beszéltünk és terveket kovácsoltunk. Végül a Carmen mellett döntöttünk, természetesen úgy, hogy nagy vonásokban ismertettem vele a felfogásomat az általam mór kétszer rendezett miiről. De a dolog ennyiben is maradt. Apróságoktól eltekintve, egyetlenegy beszélgetést sem folytattam Klempererrel a Carmenról. Felolvastam neki az én szövegváltozatomat, ő helyeselte, úgy vélte, hogy másképpen nem is lehetne. Próbált az énekesekkel és a zenekarral, én a színpadon próbáltam - olyan remekül ment az egész, mint azóta sohasem. Mindig azt mondják, hogy nem tudok nagy karmesterekkel dolgozni. De ha megharagszom a karmesterekre, az csak azért van,mert hát - nem olyan formátumúak, mint Klemperer. Az előfeltételek, amelyek alapján az ember valakivel együttműködésre lép, messzemenően pótolják a későbbi egyezkedések szükségességét.

Ma már bánom, hogy korábban húzódoztam a zenének mint tudománynak a tanulmányozásától. Leküzdhetetlen félelmet

40 -