Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)
I. Felsenstein zenés színháza
tőén különböző törvényeit fel akarja tárni és kézben akarja tartani. Festői képzeletével segítségemre siet. Egészen a jellemtelenség határáig kész vagyok rá, hogy ne csak meghallgassam a kezdeményezéseket, hanem azonnal megvizsgáljam és ki is próbáljam azokat. Ez azzal a kívánsággal függ össze, amely mindig a legerősebben nyilvánul meg munkámnál: azzal a vággyal, hogy érthető legyek. A megértés a partner részéről aktivitást feltételez - ugyanazt az aktivitást, amelyet a közönségtől kívánok. így ha már elég régóta többé-kevésbé egyedül foglalkoztam a müvei, égető szükségességgé lesz számomra, hogy valaki másnak a véleményét halljam, és ez a más többnyire a díszlettervező: eredményeimet az ő reagálásán mérem meg. Természetesen nagyon is pontosan tudom, hogy mit akarok, de ragaszkodom hozzá, hogy minden nyitva maradjon még és helyesbithető legyen. így mielőtt a díszlettervezővel a színpadképben meg nem egyeztem volna, az alaprajzot sem határozom meg. Fiatal rendező koromban megfordítva csináltam» a díszlettervezőnek pontos szinpadméretekre kiszámított és körzővel kimért alaprajz-elöirást kellett tőlem átvennie. Most, annyi év tapasztalata után, tudom, hogy ez helytelen. Az alaprajz a könyvben, a partitúrában bennfoglaltatik; mialatt a kép létrejön, önmagától alakul ki. Csak eltart egy ideig, amig megtaláljuk. A tisztázódás folyamatának eredménye lesz. El kell ismernem, hogy kivételek is lehetnek. Amikor a Varázsfuvolát rendeztem, biztos voltam benne, hogy egy barokk színház keretébe kell beilleszteni. És tudtam azt is, hogy ebbe a keretbe, amelyet nagy történelmi stiluselőképek nyomán kellene felépíteni, nem lehet beépíteni teljes díszleteket. Be kell érni jelzésekkel, a mindenkori szükséges motívumokkal, mögöttük háttérdiszlet, amelynek csak az a feladata, hogy jelezze, vajon a jelenet a szabadban vagy interieurben játszódik-e. Azt is tudtam, hogy- 37 -
