Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

látta - egyrészt lelkesedett, másrészt megütközött. "Marie áriáját, például - mondotta -, túl keménynek találom. Hiszen ez idill." És ezt egy cseh mondta! Az eladott menyasszony nemzeti ereklye; minden cseh gyermek énekli dallamait; és úgy éneklik csehül, ahogy a német hibásan lefordította. Hiszen ezek "szép dalocskák". Csak ne izgassuk fel magunkat, az istenért. Hiszen ki veszi komolyan az operát? A kulináris operát...

Nem tudom, hogy volt az ősbemutatón. De Smetana talán úgy érezte magát, mint Verdi a Macbeth és az Álarcosbál bemutatója után. A levelekből nyomon követhetjük. Dühösen ment haza. Követelte, hogy vegyék le a műsorról az előadást. "Mindent eltörzitottak." Miért? Hogy "szép" legyen, bájos, kedves. Hiszen csokoládét kell hozzá szopogatni...

Tévedések elkerülése végett: Az eladott menyasszony nem egyedülálló eset. Vegyük csak a Carment.

Ezzel az operával sok éven át foglalkoztam. Több Ízben rendeztem. Már Kölnben részben újra fordítottam a szöveget; Zürichben tovább csiszoltam. De amikor 1948-ban a Komische Operben Klempererrel együtt hozzáfogtunk a munkához, világosan felismerhettem, hogy az egész müvet újra kell fordítani. Az uj szövegek ismét a próbák ideje alatt születtek meg. Napközben próbáltam, éjjel fordítottam. A portán ott álltak a korrepetitorok és az énekesek és várták az uj lapokat, amelyeket azonnal fel kellett dolgozni. Az volt a becsvágyam, hogy a francia rímeket németül megfelelően adjam vissza. Ez lett a Carmen első csaknem szó szerinti német fordítása.

Arra hamarosan rájöttem, hogy a mindenfelé játszott szövegváltozatban valami nincs rendben.Olvastam Mérimée10, novelláját és csodálkoztam rajta, hogy olyan Carment találtam benne, aki egészen más, mint az operai Carmen. Azután véletlenül hallottam, hogy a szerepet Párizsban elsőnek Célestine Galli-Marié1 * alakította, egy hires művésznő, akinek már puszta megjelenése is - egyik parádés sze- 33 -