Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

mernek- És akkor kiderül, hogy még a tartalmát sem tudják elmondani. Négy vagy öt dallamot betéve tudnak, ez minden. A darabot sohasem ismerték, akkor sem, ha ők maguk vezényelték vagy énekelték.

Melchinger: A szinház állandó veszélye, amely az ismétlés kényszeréből adódik; a meghamisító emlékezés.

Felsensteln; Több ez, mint meghamisító emlékezés; téves emlékezés valamire, amit sohasem ismertünk. Akkor sem, amikor először találkoztunk vele. Egy estén át lelkesedtünk, énekeltük a dallamokat és két héten át magunkban hordoztuk a benyomásokat. De elmulasztottuk, hogy saját lelkesedésünknek mélyére hatoljunk és kikutassuk okait.

Melchinger; Tehát nemcsak az emlékezés hamisit, hanem a benyomás is?

Felsenstein: Igen. Szabad ezt mondanom, mert sokszor tapasztaltam magamon. így hát egy szót se olyan operáról, amelyet az utolsó években nem tanulmányoztam alaposan.

llelehinger; A példák elegendők.Tehát a zenés színház szempontjából nézve negatívok azok az operák, amelyekben a cselekmény valósága nem fedi a zene valóságát, vagy megfordítva.

Pelsenatein: Miért nincs Verdinek egyetlen olyan müve sem, amely nem alkalmas a zenés színház számára? Miért van Mozartnak is csak egy, amellyel szemben tehetetlen vagyok, anélkül, hogy pontosan tudnám, miért...

Melchinger; Brre kiváncsi vagyok...

Felsensteln: A Cosl fan tutte. Biztosan bennem van a hiba. Melchinger; Talán mert ön moralista?

Felsensteln; Azt nem hiszem. A kritika csábítana.

Melchinger; De a Cosl fan tutte nem nézhető kritikus szemmel. Hiszen itt Mozart korának erotikus léhaságával azonosította magát.- 25 -