Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)
I. Felsenstein zenés színháza
Felsensteln: De hogyan magyarázza ön egyes áriák önkényességét és felcserélhetőségét? Tudomásom szerint még abban sem tudtak megegyezni a vélemények, hogy melyek az utólag irt áriák és melyek szerepeltek kezdettől fogva a partitúrában? Az egyes számok helyes sorrendjéről sehol sem találtam egyöntetű véleményt,és ez Mozartnál szokatlan. Például a Don Juan a cselekmény színes volta és a bonyolult konfliktusok ellenére Is,alapjában szilárd, kemény kötésű, szinte primitiv dráma. Melchinger: Vajon nincs-e a Don Jüanban is valami a Oosi erotikus könnyelműségéből? Felsenstein: Hol? A sablonelőadás Don Jüanjának, az ellenállhatatlan csábítónak az opera elején van egy másfélperces kettőse. Aztán vége az ellenállhatatlanságnak, örökre. Melchlnger: "Add a kacsódat, kincsem"?^’ Felsenstein: De hiszen Zerlina elcsábitása nem sikerüli Nála nincs szerencséje. Azonfelül ennek a számnak a fordítása különösen rossz és hibás. És még valamit a Don Juan-témához; ismét a meghamisító emlékezés, a meghamisító első benyomás következményei! Hiszen a cselekmény miliőjéből és korából arra következtethetünk, hogy a kormányzó nem az első ember, akit Don Juan megöl. Miért éppen ennek az áldozatának a holttesténél fogja Őt el az a szörnyű félelem, amely a kormányzó halála utáni néhány taktusból kicseng? A félelem, amely az egész mü folyamán többé nem hagyja el őt? Itt kezdődik Don Juan menekülése önmaga elől, Don Juan vége, az opera témája. Melchinger; És a pezsgőária? Felsensteln: Hisztérikus álom, emlékezés arra, ami volt, arra, aminek lennie kellene és ami soha többé nem leheti Melchinger: Tehát magatartása, amely az elsőtől az utolsó felvonásig jellemzi - hogyan áll szemben még a kormányzó- 26 -