Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

képzeletbeli alakot használt fel arra, hogy Figarón boszszut álljon. így lesz a bosszú-áriából szerelmi ária. Ez egyike a legnagyobb felfedezéseknek, amelyek valaha színház számára születtek, olyan drámaíró ötlete, aki Shakespeare-hez mérheti magát. És hogy játsszák ezt az operaszinpadokon!

Melchinger; Egyszerűen mint szép áriát...

Felsenstein: Már a recitativót is áriának használják. És ebben áll a döntő visszaélés. Mert Mozart előírása ehhez a recitativóhoz: "Allegro vivace assai". Az első négy taktusban, amelyet minden karmester ebben a tempóban is játszat, kifejezésre jut a lámpaláz, az izgalom, amelyet Zsuzsi, nem egészen veszélytelen tervével kapcsolatban, érez. Utána három énektaktus következik: "Most már közéig az óra..." És ezt minden énekesnő,a karmester egyetértésével, adagio énekeli. Liraian. Vágyódva. És, ugyanilyen magától értetődően, ismét allegro vivace vezénylik és játsszák a következő négy zenekari ütemet. Ez a Mozart-ellenes tempóváltás folytatódik a tulajdonképpeni ária kezdetéig. Képzelje el, milyen szép lesz ez az ária akkor, ha a megelőző recitativo helyes visszaadásával megkapja azt az értelmét, amelynek kedvéért Mozart megalkotta.

Melchinger: Jó példa.

Felsenstein: Igen, mert a rózsa-ária minden további nélkül hangversenyteremben is énekelhető, olyan emberek előtt, akiknek fogalmuk sincs arról a szituációról, amelyhez Íródott, de ez nem is érdekli őket, mert nem kívánnak mást hallani, mint pompás hangot, gyengéden költői zenét, szép dallamokat. Itt nem számit, hogy az énekesnő tudja-e, mit énekel, vagy csak fonetikailag szépen adja vissza a hangjegyeket. Hihetőleg nem is kifogásolható, ha a hangversenyközönség ilyen élvezeteket igényel és kap. he ha a Figarót színpadon játsszák, akkor az áriának mégiscsak meg kell kapnia a maga drámai értelmét. On nem igy vélekedik?- 11 -