Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
8. Néhány tényről
dalnak és a szó szoros értelmében megtagadják az engedelmességet tulajdonosaiknak... És Párizsban még mindig nem játszották el Sean O’Casey Bibor porát.Merőben érthetetlen mulasztás, mert ha van szindarab, amelyben a humor minden pillanatban feltámad és megújul,ahol a tárgyak a legbohókásabb és legfantasztikusabb csinyeket űzik az emberekkel, hát ez az. Két angol gyáros, Cyril Poges és Basil Stoke egy kis ir faluban telepszik le, két, Londonban felcsipett, de ir származású "kis nő" kíséretében. Hőseink eltervezik, hogy birtokukat "Tudor"-stilusban rendezik be. És mi történik? Nemcsak az őslakók megvetése vár rájuk, hanem a tárgyak gúnykacaja is. A telefon nem működik /a helybeliek csinye?/;a gyephengerlő nem működik /ismét a helybeliek volnának a ludasok?/; egyszóval, semmi nem működik. Mert a tárgyak éppen annyira fütyülnek az emberekre, ahogy azok fütyülnek más emberekre, pontosan azokra, akik e tárgyakat előállitják. Eszembe jut erről Majakovszkij Buffó-misztériuma /amelyet én magam jobban szeretek, mint a Gőzfürdőt, a bürokráciának ezt a kissé elsietett kritikáját/, amelynek megható és mulatságos képzeletbeli paradicsomában a tárgyak szeliden meghajolnak megalkotóik, a munkások előtt.Az az előre gyártott paradicsom viszont, amelyet Poges és Stoke meg akar vásárolni, nagyon is földi, és mivel hamis valóságra épül, csak rosszul sikerülhet. A két "pali" egyszerre akarja élvezni a "zöld mezőt" /némiképp Jean-Jacques Rousseau "természetérzéséről" van itt szó, de a tavi költők átdolgozásában és a befektetett költségek által dicsfénybe vonva/, továbbá az eszményi bungalow előnyeit, összekapcsolva a nemes "ősök" kényelmével, és ugyanakkor»miközben a távolból folytatják tőzsdei tevékenységüket, nagy befektetéssel meg akarják kaparintani a két szép és fiatal helybéli lányt. Csakhogy a leányzók lelépnek, két munkás kedvéért - az egyik ugyan kicsit túlságosan izmos és haladó, a másik kicsit tulsá- 92
