Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

8. Néhány tényről

sietnék, hát dühbe gurulok és úgy végzek vele, hogy vagy leharapom a fejét vagy vadul a földhöz vágom. Azoknak, akik bennünket, keresztény embereket, éhen veszejtenek, akik minden gazdagságot, minden földet maguknak tartogatnak és soha egy percig nem gondolnak ránk - úgy bizony, azoknak nem egy kosárra való békafejről kellene álmodni, hanem egy kosárra való emberi fejről, emberi szemekről -olyan emberek fejéről, akik miattuk halnak meg!" /Danilo-56Dolci: Palermói nyomozás/.^*

X

Egy színdarabról gondolkodom, egy igazi, nagy színdarabról, amely a Danilo Dolci leirta játékkal végződnék. Parasztok és parasztasszonyok,akiket a rájuk mért életkörülmények /pedig Szicília, elvben, nem gyarmat, hanem olasz sziget, ahol ugyanaz a rendszer dúl, mint a félszigeten,vagyis a Democrazia cristiana rendszere/ arra kényszerítenek, hogy valamennyien bűnben éljenek: ha nem lopnának,ha nem térnének le a törvény útjáról, éhen vesznének. És mivel a bűnözés világában élnek, ugyanezért a büntetés világában is élnek; ebből a körből nem tudnak kitörni.

Azt hiszem, mind drámai, mind társadalmi szempontból rendkívül hatásos volna megmutatni, hogyan ragadnak meg, még a tréfálkozás, a játék közepette is, ebben a bűnügyi világban,amely oly iszonyatos módon a saját világuk lett.

A "játék" a szinpadi játékban - igen jelentős dolog ez. Persze mindez megvolt már a Hamlet szinészeinél is; de itt a kép még teljesebb volna.

X

Manapság a szinháztól és a filmtől egyaránt állandóan humort követelnek, s ez ellen semmi kifogásom. Egyeseket mulattat a bútorok együgyü inváziója az üj lakóban;^* mások,kifinomultabb igényektől vezettetve, Laurel és Hardy filmjein nevetnek, amelyekben a tárgyak elszaba- 91 -