Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

8. Néhány tényről

felismerhetetlenné váljanak. Négerei sokkal inkább nőnek álcázott, jelmezes férfiak, mint négerek, akik a fehérek által nekik szánt jelmezekkel álcázzák magukat.

Őszintén szólva most eltértem tárgyamtól. Engem ugyanis nem annyira a látszólagos nemi eltévelyedés zavar, mint inkább az a tény, hogy a játék, a maskarabál a dráma elejétől a végéig megszakitás nélkül tart.Ha egyszer Genet megértette, hogy szükség van egy hirnökre, aki bejelenti, hogy Dakarban sztrájk tört ki - akkor miért kell a maskarabálnak a darab legvégéig tartania? Miért nem szakad hirtelen félbe? A négerek egyszerre csak, egy csapásra abbahagyhatták volna a tőlük elvárt magatartás megjátszását és kibújhattak volna "négerségükből", mint ahogy, amikor a bérkérdésről van szó, valóban ki is bújnak. Látnánk egy felvonulást, béremelést követelő táblákkal stb., egyszeriben megjelennék az egyszerű valóság, és a dráma is csak nyerne a vásáron, mert egy éles fordulóponthoz jutna.

X

Több Ízben szememre vetették, miért nem Írok drámát az algériai háborúról. Nem tehetek róla,de erre nem érzem magam képesnek. Ehhez olyan ismeretekre volna szükségem, amelyekkel nem rendelkezem; az kellene, hogy ha már nett éltem is odaát és nem vettem is részt a harcban, legalább megfelelő és nem pusztán elméleti jellegű dokumentációt gyűjtsék össze. A legcsekélyebb kedvet sem érzem arra, hogy a színpadon szembeállítsam a gonosz ejtőernyőst és a derék algériait, vagy, ami még rosszabb, az "algériaiak karát". Amellett minden olyan drámának, úgy értem, minden nagyszabású drámának, amely az algériai háborúról szól, nemcsak a sorozatban elkövetett gyilkosságokat, a kínzásokat és a mindennemű "sarcolásokat" kell felidéznie, hanem, sőt, szinte azt mondanám, elsősorban,azt a gazdasági és politikai helyzetet, amely mindezeket lehetőéi tette.

_=■ 88