Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
8. Néhány tényről
Az olcsó, sőt ingyenes munkaerő - ez az elsőrendű céltábla, ez az a jelenség, amelyet mindenekelőtt le kell leplezni. Marad a tandráma. Mostanában olvastam el, alaposan megkésve, Frantz Fanon Les Damnés de la terre /Rab.jaj a földnek/ cimü müvét.A könyv végén található orvosi feljegyzések nagy hatással voltak rám, különösen az egyik kórleirás: a "4. számú eset". A cime: "Egy depressziós európai rendőr a kórházban összetalálkozik egyik áldozatával, egy bódulatban levő algériai hazafival." összefoglalom az esetet. Fanon doktornak a kórházban egy európai rendőrt kell kezelnie, aki állandó brutalitási szükségletről panaszkodik: verni akarja a feleségét, meg akar ütni mindenkit, akibe az utcán beleütközik. "Itt valami nagy baj van,doktor ur." És néhány nappal később Fanon magától a rendőrtől tudja meg,hogy az algériai hazafiak kínzásában vett részt. Az igazat megvallva efölött nem érez semmiféle valóságos bűntudatot, legfeljebb valami kényelmetlen érzése van; ez azonban elegendő ahhoz, hogy Franciaországba való áthelyezését kérje. Eltelik néhány nap és Fanon észreveszi, hogy a rendőr már nemcsak deprimált, hanem valami eszeveszett rémület gyötri: a kórházban, a betegek sorában, megpillantott valakit azok közül, akiket a rendőrségen "kihallgatott": egy algériai hazafit, akit "megrázkódtatás utáni" zavarok miatt kezelnek. Azonnal az a képzet támad benne, hogy az illető azért jött ide, mert őt meg akarja ölni. Fanon, amennyire tőle telik, megnyugtatja, majd átmegy abba a pavilonba, ahol a hazafi fekszik. Nem találja meg. Végül rábukkan a mosdóban, ahol a férfi éppen öngyilkosságra készül. "Ő is felismerte a rendőrt és azt hitte, érte jött és vissza akarja vinni a rendőrségre." Ebből az "esetből" születhetne egy tandráma. A kínzásokon felháborodva nagyon is gyakran megfeledkezünk róla, milyen pszichikai zavarokat idéz elő a kínzás mind
