Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

Bevezető

egy érdekes iróegyéniség belső mühelygondjaira, vívódásaira derítenek fényt, hanem ugyanakkor a haladó eszmék vonzásának, a marxizmus-lenlnizmusból sugárzó Intellektuális erőnek is jelentős dokumentumai.

Arthur Adamovot ugyanis a marxizmus* a haladó világnézet nem érzelmi indokok segítségével hódította meg; ezt az izig-vérig intellektuális alkatú irót a tények ereje döbbentette rá az abszurd ideológia csődjére; olyan tényéké, amelyeknek mechanizmusáról elfogadható s átfogóan érvényes magyarázatot csak a marxizmustól kaphatott.Ezért is játszhatott döntő szerepet belső irói válságának megoldásában a Brechttel való megismerkedés hatása és ezért tér vissza oly sűrűn Brecht neve a válogatásunkban szereplő Írásokban. Ez az intellektualitás azonban magukban az adamovi drámákban nem bizonyul egyértelműen erénynek. Kétségtelen, hogy ellentétben a mai dráma számos Brechtepigonjával Adamov az, aki világviszonylatban a legtöbb joggal származtathatja magát a mestertől; de Brecht lényegbeli utánozhatatlanságát talán éppen ezért jobban bizonyítják az ő drámái /természetesen most a második korszak alkotásaira gondolunk/, mint azok a napjainkban egyre szaporodó müvek, amelyek a mintakép nevét csak egyes külsőséges, átvett formai megoldások hitelesítése érdekében bitorolják. Adamov harcos intellektuslitása,a brechti zsenialitás többi ismérve, a humor,a szenvedély, a liraiság, a játékosság, a maróan szellemes irónia hiján, sokszor siklik száraz doktrinerségbe; pontosan és elméletileg igen találóan elgondolt drámai demonstrációiból legtöbbször hiányzik a lélek, az emberi melegség, a Brecht legnagyobb müveiben oly megragadó értelmi-érzelmi dialektika. /Nem véletlen, hogy Adamov legkedvesebb Brecht-drámái nem az érett korszak nagy, szintetikus remekművei közül kerülnek ki; hozzá, mint maga is több helyütt Írja, elsősorban a Kivétel és szabály, az Anya, valamint a Vágóhidak Szent Johannája áll a legközelebb./ Természetesen- 4