Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
Bevezető
nem feledkezhetünk meg ugyanakkor arról, hogy az iró pályáján beállott fordulat még meglehetősen friss keletű és a második korszak Adamovja előtt még széles távlatok állnak; másfelől a monotematikus, a valóság konkrét változásaitól magát többé-kevésbé függetlenitő abszurd dráma Írás,bizonyos meghatározott jellegű Írói tehetség fennállása esetén, sokkal könnyebben művelhető, mint - és ezt már saját tapasztalatainkból is jól tudjuk - a valóság változásaira hivatásánál fogva éberen reagáló, haladó, szocialista szándékú drámairás. Végül: Adamov második korszakának eddigi termékeiről már csak azért sem nyilatkozhatunk kellő biztonsággal,mert színházaink mindeddig sajnálatos módon tartózkodtak e feltétlenül érdekes, s hozzánk tematikailag és formai kisérletező szándékuknál fogva egyaránt közelálló müvek bemutatásától. Az újabb müvekben mindazonáltal kétségkívül fellelhető túlzottan spekulativ, doktriner hajlam elméleti Írásaiban különösen egy ponton ütközik ki: a történelmi dráma egyoldalú előtérbe helyezésében. Adamov azzal érvel, hogy azt a távlatot, amely a bírálatot valóban lehetővé teszi, iró is, néző is csak történelmi témán át érheti el és mechanikusan határozza meg e tematika időbeli határait: a cselekmény játszódjék legalább húsz évvel napjaink előtt, de ne régebben a nagy francia forradalomnál. Az érvelés gondolatébresztő és egyben vitára serkentő: a húsz évnél közelebbi témák esetében, mondja Adamov, az iró szükségképp nem lehet elég alaposan informált,s^ókimondását politikai körülmények gátolják, éleslátását emocionális tényezők ködösítik el, s ily módon elvész az ábrázolt tényeknek mind immanens komikuma, mind realitásukból fakadó hasonlithatatlan költőisége. Mindezeken a szempontokon feltétlenül érdemes alaposan elgondolkodni. Mellettük szól az a tény, hogy maga Brecht is ilyen értelemben "történelmi" drámákat irt;továbbá kétségtelen, hogy a "rendőri"-politikai okok csakúgy, mint a pillanat- 5 -T