Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
2. Színház, pénz és politika
2. színház, pénz és politika Nehéz, sőt nevetséges vállalkozás, ha valaki, különösen egy drámaíró, meg akarja mondani, milyennek kell lennie a színháznak. Épp ezért nincs szándékomban mozdithatatlan törvényeket kinyilatkoztatni. Ha most mégis meg óhajtom vizsgálni egy történelmi drámairás lehetőségét, sőt szükségességét, csupán bizonyos meggondolások alapjául teszem, amelyek saját munkám kapcsán merültek fel bennem; és hasonló meggondolásokra késztetett annak a kevés számú Írónak munkássága, akiket körülbelül ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak, mint engem. Valóban megállapíthatom,hogy vagyunk néhányan, akiket kisért a társadalmi dráma gondolata; egy olyan drámáé, amely magát a bennünket környező társadalmat tenné vita tárgyává. De megállapíthatom azt is, hogy noha pontosan tudom: nincs olyan társadalmi konfliktus, amely a maga történelmi környezetétől különválasztható volna, mégis, hogy csak önmagámról beszéljek, én színmüveimben ezt a konfliktust, meglehetős katasztrofális módon, mindig félresiklattam az erkölcs sikjára. Tévedésemet csak ma ismerem fel. Igen, hiszek benne, hogy ha valakiben feltámad az igény és a színpadon társadalmi tényekről akar számot adni, felül kell vizsgálnia a történelmi dráma kérdését. Az erre a névre keresztelt darabok természetesen nem valami vonzóak; ám ennek az az oka, hogy, szerzőik teljes tehetségtelenségétől eltekintve is, ezek a müvek a történelmet valójában csak pittoreszk keretnek használják, amelynek nincs más rendeltetése, mint hogy kiemeljen valamiféle, jelmezbe bujtatott, nyomorúságos kis pszichológiát. Különben is, mi értelme- 2D -