Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

1. Bevezetés az író drámáinak második kötetéhez

Bármily büszke vagyok is a Pingpongra, nagyonis jól látom hiányosságait. Először is az utolsó kép, amelynek elgondolása a darab előtt született,nem nyerhetett a munka során szerzett vívmányokból. Mindazonáltal még e kép kapcsán is megjegyzem, bogy Victornak és Arthurnak nem egészen ugyanaz a sors jut osztályrészül: Victor pénzt nyer - nem sokat, de nyer -, Arthur pedig úgyszólván nem nyer semmit. Végül Victor meghal, Arthur pedig - a feltaláló, a költő! - életben marad. A második hiba a "konzorcium"-részben rejlik: az öreg, hiába próbáltam ellátni különféle indítékokkal, szép beszédei ellenére túlságosan egy tömbből faragott marad, csak félig-meddig bontakozik ki az allegóriából. Végül, a társadalmi események,amelyek az évek során módosítják a konzorcium belső szervezetét, nem rajzolódnak ki valóságosan; igy aztán nem érződik egyfelől a társadalom állapota, másfelől az idő múlása. Ha már belebonyolódtam a "bedobós automatába" - és bele kellett bonyolódnom -, meg kellett volna próbálnom, hogy a nagy társadalmi gépezet kerekeit is éppoly buzgón, éppoly aprólékosan vizsgáljam meg, mint az automata alkatrészeit. Ezt a vizsgálatot ma próbálom végrehajtani, egy uj darabban, amely a Pingpongnál is pontosabban helyezkedik el egy meghatározott korban és környezetben.11*

Gallimard 1955.- 19 -