Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

9. Hogy is állunk hát Brechttel? - Beszélgetés Roger Palnchonnal és René Allióval

elátkozott/ - rögtön kiviláglik, hogy egy adott időszakban voltak olyan filmek, amelyek a dolgokat korántsem elsősorban érzelmi szemszögből matatták be, hanem távlatból Ítélték meg, noha az érzelmet nem iktatták ki. Ez a három film, a La Bégle da Jeu, a Folies de Femmes és a M. le Maudit szerintem máris...

ALLIO: Hadd emlitsek egy másikat, amely valósággal katalógasa a lehetséges és specifikusan filmszerű "elidegenitési" módoknak: Vigo A Propos de Nice /Nizzáról jut eszembe/ ’ cimü alkotását, amely a film sajátos eszközeivel tadja feltárni a dolgok igazi arcát... Itt is arról a módszerről van azó, amely mindent értelemmel világit be...

PLANCHON: Szerintem mulatságos, amikor a Lee Cahiers du Cinéma azt mondja: "Uinden kocsizás morális problémát vet fel." Brecht végeredményben pontosan ugyanezt állítja: minden színpadi mozdulat morális problémát vet fel.

ADAMOV: Csak nem ugyanarról a morálról van szó - ez a lényeg.

ALLIO: Van egy rendező,aki szinte epikusnak nevezhető filmeket alkot,bár csak egyes mozzanataikban; Ophülsua

re gondolok.

PLANCHON: Ophüls nagyon jól ismerte a német eipreszszionista mozgalmat.

ALLIO: Ez nem véletlen... Le Plaisir /A gyönyör/, Lola Montes.

ADAMOV: Bosszantó, hogy Brechtxől szólva, még egy ilyen kis beszélgetés keretén belül is, ha becsületesek volnánk - és jól tájékozottak -, mindenképp szólni kellene a német expresszionizmusról.És szólni kellene az orosz forradalom németországi visszhangjáról is. Más szóval azt hiszem, hogy nem beszélhetünk igazán Brechtről, ha nem- 114 -