Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

9. Hogy is állunk hát Brechttel? - Beszélgetés Roger Palnchonnal és René Allióval

mondanám: én, valahányszor rendezek, totálisan elkötelezem magam. És munkám valamiképpen összecseng minden addigi olvasmányommal, minden, az életről szőtt gondolatommal. Ez a szemlélet olyan vivmány, amely a szinházban mindent felforgat. Elegendő elolvasni például egy olyan könyvet, mint a Propos sur la mise en scène /Beszélgetések a rendezésről/, amely 43-ban vagy 44-ben jelent meg, és meggyőződhetünk róla, milyen távol álltak ezektől a problémáktól mindazok, akik akkoriban a szinházban dolgoztak.

Ez a könyv kollektiv alkotás volt,több rendező müve; a rendezők "megnyilatkozásait” Henri-Charles Gervais gyűjtötte össze... Nos.valamennyien megmaradnak az adottságoknál, a tehetségnél, az Ízlésnél stb. Én a magam részéről úgy érzem, hogy nem dolgozhatunk ki egyetlen rendezést,nem adhatunk a színészeknek egyetlen utasitást, nem állíthatunk be a színpadon egyetlen mozdulatot sem,ha nem tudjuk, hogy mindez közvetlenül kapcsolódik olyan nagy és olyan egyszerű problémákhoz, mint például a szabadság stb. Hogy rövidek legyünk,itt világnézetről van szó.

ALLIO: Ez volt a változás a Cartelhoz képest... A Cartel esztétikája olyan teljes értékrendszernek felelt meg, amely az Ízlésen, a szépségen, az emóción és...

PLANCHON: És az ügyességen alapult.

ALLIO: Igen,az ügyesség... Az egész "művészi" aspektus... Ha Brechtből kiindulva dolgozunk, látásmódunk sokkal emberibb lesz, sokkal inkább az élet dolgai felé fordul. ..

ADAMOV: Két dolgot szeretnék mondani... Két dolgot, amelyeknek egyáltalán semmi közük nincs egymáshoz... Sőt, nagyon is különbözőek. Az első /de valóban merőben különböző dolgokról van szó/ az, hogy azt hiszem: még ha igy,- 109 -