Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
9. Hogy is állunk hát Brechttel? - Beszélgetés Roger Palnchonnal és René Allióval
egy kis beszélgetés keretében említjük is Brechtet, akkor sem lehet különválasztani egymástól ezt vagy azt a felfedezését... Planchon azt mondta: "kitekintés a világra", és ez itt a lényeg... Ha alaposan megvizsgáljuk Brecht életművét, úgy ezt a "világra való kitekintést" egyetlen meghatározásban lehetne összefoglalni: az idealizmus leleplezése. Más szóval, Brecht drámáit éppen ez az állandó intellektuális tisztázottság teszi naggyá, ez adja meg kemény, vitát nem tűrő jellegüket. Miért szeretjük az Arturo Ult? Számos okból: nyilvánvalóan azért is, mert benne Brecht leleplezi Hitlert, a fasizmust, de elsősorban azért szeretjük, mert ebben a drámában Brecht egyfajta shakespeare-i verselést alkalmazott, amelyet Németországból jól ismert, és mert ily módon sikerül lelepleznie egyfajta romanticizmust,egyfajta idealizmust, amely Fichte óta, sőt jóval Fichte előtt is létezett... Miért szeretjük a Vágóhidak Szent Johannáját? Eszembe jut az első kép két, parodisztikus jellegű verssora: Pár napja, Cridle, nyilván emlékszel rá, A vágóhídon jártunk - jött az éj -... /Szemlér Ferenc fordítása/ Ez a két sor a régi retorikát leplezi le, a vágóhíd szó puszta használatával. Más szóval az értelem leplezi le annak a társadalomnak hamis idealizmusát, amelyben mi, sajnos, élünk... És ezt én igen fontosnak érzem. A második dolog, amelynek, ismétlem, semmi köze az elsőhöz,e helytelenül felfogott "brechtizmus" veszélye és a rombolás, amelyet ez okozhat. Az isten tudja, milyen dühös vagyok azokra, akik Brechtet lekezelik és, többek között, azt mondják: "Az elidegenités nevetséges dolog"; mert végső soron mindig az az érzésem,hogy az ilyen váll— vonogatók a "germán", "judaisztikus" vagy mit tudom én milyen "ködöket" vádolják. Node azok, akik kisajátítják 110
