Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
9. Hogy is állunk hát Brechttel? - Beszélgetés Roger Palnchonnal és René Allióval
egy diszlet, egy jelmez stb. megválasztása végső soron teljes felelősséggel jár. A szinpadi alkotás totális felelősséget jelent, pontosan úgy, mint az Írói munka, akár regényről, akár drámáról van szó... Igen, Brecht volt az első, aki rámutatott a szinpadi alkotás totális felelősségére, és számomra, túl minden esztétikai trouvaille-án, ez 8z ő legfőbb jelentősége a rendezés terén. Tudatára ébresztett bennünket, hogy a szinpadi alkotásnak egyáltalán felelőssége van. ALLIOs Neki köszönhetjük, hogy tovább léphettünk, sőt!... Mert azt hiszem,hogy az előbb emlitett csüggedési időszak után igenis valamennyien előre léptünk, hála az ő befolyásának s az ebből fakadó reakcióknak és meggondolásoknak... Én a magam részéről elmondhatom /és ez kapcsolódik ahhoz, amiről Hoger beszélt/, hogy én mindig is festő voltam... Csakhogy mielőtt Villeurbanne-ban kezdtem dolgozni - és Villeurbanne-ban dolgozni azt jelenti, hogy a brechti tanitás alapján folytatni a munkát -, mindig úgy éreztem, hogy festői munkám és színházi munkáim alapvetően különbözik egymástól. A festői munka volt a nemes feladat és a színházi - hát az a művészet alkalmazása... Most már úgy érzem, hogy az, amit a színház számára végzek, különösen egy jelentős törekvés, egy igazi rendezés szolgálatában, egy kollektiv szellemű együttes munka keretében, az épp olyan nemes, mint amikor egyedül dolgozom... Csak az a különbség, hogy amikor festek, akkor önmagamat hallgatom, és amikor a színházban dolgozom, akkor a többiek felé fordulok... PLANCHONj Én ezt másképp mondanám... Most már tudom, hogy a jó rendezéshez - és ez olyan alapvetőnek látszik, hogy alig merem kimondani, de azt hiszem, néhány évvel ezelőtt nem volt az, és hogy igy alakult, az Brecht érdeme - mélyen kell ismerni a dolgokat, a jó rendezéshez az kell, hogy kitekintésünk legyen a világra... Talán úgy 108
