Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

nyoluitabb állapotot. Eltekintve attól,hogy hiszen Shakespeare, a nagy tragédiáiban, zömben nem kora drámai összeütközéseit ábrázolja, hanem mondaszerü korokba helyezi őket, éppen azért, hogy leegyszerűsítse a körülményeket, és efölött Lukács látszólag teljesen elsiklik,de a shakespearei kor még messze nem is jelenti a történelmi-társadalmi fejlődés legkifejlettebb és legbonyolultabb állapotát. Minél bonyolultabbá és komplikáltabbá vált a társadalmi ellentmondásosság a kései kapitalizmusban és az imperializmus korában, minél több emberi állásfoglalás vált lehetővé - a társadalom nagyobb differenciáltsága következtében - valamely összeütközés szempontjából, annál nehezebbé kellett válnia egységes középpont köré történő csoportosításuknak.

Nagy dramaturgiai kiválóságra volt már szükség ahhoz, hogy például a kapusjelenet vagy a komornyikjelenet tartalmi fontosságát vonatkoztatni lehessen a Macbeth illetve az Ármány és szerelem egységes drámai összeütközésére. Mindenekelőtt, mind nehezebbé kellett válnia, hogy létrehozzák az egyén és a társadalom közötti összhangot a drámában.

Például, a Lujza és Ferdinánd szerelme elé tornyosuló akadályokat, viszonylag könnyen lehetett a valódi, mögöttük álló társadalmi okokra redukálni és felismerni őket. Miller, Lujza és Ferdinánd még éppúgy helyettesíthették e kor egész polgárságát, mint von Walter első miniszter vagy Kalb udvamagy az egész, elrothadt feudálarisztokratikus rendszert.

A növekvő munkamegosztás feltételeinek alávetett egyének, már nem voltak minden további nélkül alkalmasak rá, hogy közvetlenül képviseljenek nagyobb társadalmi rétegeket vagy egész osztályokat. Mind nehezebbé vált az is, hogy az összeütközéses drámai cselekvésü mesét viszonylag egyszerű „intrika" által, a valóság lehető legtotálisabb ábrázolásához bonyolítsák.- 91 -