Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

Goethe és Schiller is, például ebben a helyzetben volt, és nem utolsó sorban, ezekből az okokból kiindulva foglalkoztak 1797/98-ban oly részletesen az epikus és a drámai törvényszerűségeivel, miközben a gyakorlati célra irányuló fáradozásaik azt célozták, hogy elkerüljék a hamis témaválasztást. Goethe igy irt Schillerhez:

Számomra most az a legérdekesebb, hogy megfigyeljem a téma sajátságait, mennyiben követelnek ilyen vagy olyan feldolgozást. Életemben oly sokat hibáztam ezen a téren, hogy végre is szeretnék tisztába jönni vele, legalább a jövőben ne szenvedjek ettől a tévedéstől.27-Goethe ekkor fejezte be Hermann és Dorothea cimü eposzát és az a gondolat foglalkoztatta, hogy ismét nekilát a Faustnak. Schiller a wallensteinon dolgozott. Mindkét drámai mű alapját olyan téma képezte, amely nem „passzolt" minden további nélkül a poétika és elmélet ez idő tájt még megkövetelte, hagyományos drámaformáiba. Schiller, aki érdekes módon ebben az időben Shakespeare históriáit és elsősorban Arisztotelész Poétikáját tanulmányozta, teljesen tisztában volt ezzel.

Azt irta Goethének:

Csaknem bosszantó,mennyire eláraszt a Wallenstein... Mintha valami epikus szellem szállt volna meg, amely megmagyarázható ugyan az ön közvetlen befolyásának a hatalmából, de nem hiszem, hogy ártana a drámaiságnak, mert talán ez volt az egyetlen eszköz, amely poétikus jelleget adhatott ennek a prózai témának.28-£ két nagy költő mélyen realista szelleméről szól, hogy vitáik eredményeként a következő összegezést vonják le, amelyet Goethe, Schiller nézetét megerősítve, igy fejez ki:

Egyetértek önnel, csak azért van szükség oly szigorú elkülönítésre, hogy aztán idegen műfajú részek kölcsönvétele által, újra megengedhessünk magunknak va- 92 -