Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

ban, amelyen a kultuszalapitás nyugodott. „Dráma” tehát nem „cselekvést" jelent, hanem történést, adottságot. Mint ismeretes, az antik dráma éppenséggel kizárta mindazt, amit ma „cselekmény" alatt értenek, a dráma kezdete előtt­­re vagy a szinpad mögé helyezte, és tulajdonképpen a pate­­tikus jelenetet adta elő, a lirai ömlengést, cselekvést, valamiről, egyszóval, a beszédet. A drámaiság mai fogalma nem vezethető le a klasszi­kus drámából, hanem csakis színházi nézőpont alapján ért­hető meg. Ma a kaland, a „megragadó c;-alekmény", a roma­­neszk beütés a drámában számit drámainak. Nehogy azt higy­­gyük azonban, hogy a liraiság, a szavak eluralkodása a színpadon már valamit is bizonyítana a dráma, mint olyan ellen és hogy a dráma lényege szószegény és lélektelen ak­tivitásban rejlik. Nem akarunk itt mélyebben belemenni az említett és bizonyara vitatható filológiai kérdésbe. De egy regényíró­nak ezekben a mellékesen kifejtett nézeteiben, sok szem­pontból kulcsot találhatunk az itt fejtegetendő problé­máikhoz. Vonatkozik ez elsősorban arra a h,_yes megállapítás­ra, hogy a drámaiság mai fogalma csakis színházi nézőpont alapján érthető meg. Vonatkozik ez továbbá, különösen a dráma-cselekmény egyszerű egybevetésének relativ értékére. Hogy ez a kérdés milyen fontos, az kitűnik például abból a vitából, amelyet két jelentős színházi személyiség folytatott nemrégiben. A fentebb említett Párbeszéd a zenés színházról cimü műben, Felsenstein, többek között, arról is beszél, mi is az, hogy drámaiság. Közben a következőképpen szögezi le erre vonatkozó tételeit: Mindaz, amit eljátszanak vagy amit előjátszatunk ma­gunknak, nincs-e valamilyen módon mindig c s e -- 66 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom