Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

leleménnyel összekapcsolva? És ezért, ha még oly primitiven"is, vajon lényegéten nem drámai-e?

Ez a kérdés igen fontos számomra, mert megválaszolásától függ azon tételem helyessége vagy helytelensége, hogy a színházban éppoly kevéssé létezik a lirai fogalma - opera lirica.vagy ahogyan éppen jelölik -, mint az állítólagos epikusé. Vagy minden drámai, vagy semmi. Nem szinház.2

Felsenstein tehát ugyancsak - mint általában szokás - egyenlővé tesz cselekményt meg drámát, és ezt példával igyekszik megvilágítanis Ha egy négyéves gyerek lehúzza az asztalról a térítőt, magára aggatja, fazékfedőt tesz a fejére, és azt hiszi, hogy ő most király, ez már csefi?

lekmény, vagy legalábbis valamely cselekmény kezdete.

Melchinger ezt megengedi a vita folyamán, de aztán, a cselekmény és dráma közötti különbséggel foglalkozva, felteszi a kérdést: vajon már dráma is?

Dráma, mint olyan akció , amely bizonyos ponton elkezdődik, és bizonyos ponton megszakad. A drámának, ellentétben az életben történő cselekvéssel, kezdete van és vége. Az életben csak nekikezdhetünk a cselekvésnek; nem tudjuk, mi lesz a kimenetele. A dráma kimenetelre épül. Éppen ezért, olyan mü, amely kiemelkedik a mulékony valóságból és megismételhetővé válik.2-Felsenstein ezzel kapcsolatban úgy véli, nehezen tudná elképzelni, hogy a színpadon lehetséges legyen és sikert arasson olyan előadás, amelynek nincs cselekménye; minden előadás valamilyen formájú cselekmény alapján áll. A cselekmény-szinház azonban bonyolult történelmi fejlődésen ment keresztül és differenciálódás, meg tökéletesedés mellett, olyan fokra jutott, amely arra kényszerit bennünket, hogy száz falon át, keresztültörjük magunkat, vissza az elementárishoz.

Nem nehéz felismernünk, hogy ezek a vélemények, amelyek történelmi megközelitésük következtében igen előnyö- 67 -