Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

A DRÁMA LÉNYEGÉRŐL

Mondhatom - válaszolta az őrnagy -, ma az egész dráma tökéletes élvezetet nyújtott számomra, éspedig első Ízben, pedig a költeményt, kadettkorom óta, többször kézbevettem... A korábbiakban azonban mindig az egyes mondatok meaeszerü gazdagsága részegitett meg, ma azonban, valóban feltárult előttem Antonio és Tasso viszonya, és az, hogyan rohan minden a vég felé. Nem tudom, mit akarnak azok, akik azt mondják róla, hogy nem drámai. És korábban én magam is utánuk mondtam ezt.

Mert Goethe drámája - szólt közbe élénken a költő -, nempedig Shakespeare drámája, ennyi az egész. Csak már végre felhagynánk vele, hogy drámáról általánosságban beszéljünk.1-A dráma objektiv és szubjektív társadalmi feltételei

A már több Ízben említett,, szellemes Szinházl kísérlet cimü müvében, Thomas Mann többek között azzal a kérdéssel is foglalkozik, mit is jelent tulajdonképpen az, hogy „drámai”. Látszólag, véli, a legteljesebb egyetértés uralkodik a drámaiságot illetően. Mégis, csaknem bizonyos, hogy ennek a szónak a jelentésével változás történt, hogy ma valami olyasmit értünk alatta, amit eredetileg nem értettek, és hogy ma drámaiatlannak jelöljük azt, amit korábbi Ízlés nem tartott drámaiatlannak.

Mindenki „cselekmény"-nyel helyettesíti be a „drámá"-t: egész drámaesztétikánk ezen a helyettesítésen alapszik. Mégis, tévedés lehet ez. Egy filológiatanár arra tanította Thomas Mannt, hogy a „dráma" szó dór eredetű és dór szóhasználat szerint „eseményt", „történetet" jelent, éspedig a „szent történet" értelmében, a helyi legendáé- 65 -