Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

nak megfelelő, hasonlíthatatlanul magasabb fokon. Erre vonatkozó kezdeményezések már felismerhetők a különböző ünnepi tömegjátékokban, valamint egy sor általános ünnepi kulturrendezvényben, a közvetlen színházi munkában azonban mindeddig még kevés érezhető belőle.

Jól előrehaladtunk azonban abbeli törekvéseinkben, hogy ismét elérjük a költői műalkotás és a színpadi interpretálás egységét, azt az egységet, amelyet életszükségletnek tartottunk színházaink szempontjából. Különösen megnyilvánul ez olyan mindinkább növekvő számú esetekben, amikor színházak és drámaírók közvetlenül együtt dolgoznak.

Ennek a munkának az eddigi és a további megjegyzései szolgáljanak kiváltképpen ezeknek a törekvéseknek a támogatására.

Ha Goethe a maga korában azt követelte a drámaírótól, ismerje meg töviről hegyire a színházat, mielőtt eszébe jutna, hogy szinpad számára Írjon, úgy ma már tudjuk, hogy ezek az ismeretek csak a színházban végzett közvetlen és gyakorlati munkában nyerhetők el, nem pedig, a még oly tudományosan is fellépő, elmélet utján. Ha azonban az elmélet hozzájárul ahhoz, hogy egyik vagy másik drámaírónk rászánja magát az efféle közvetlen együttműködésre a színházzal, akkor nagy részben betöltötte a célját.- 64 -