Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

ték egymást. Említettük azonban, hogy a megnevezett negativ vonások ellenébe áll, pozitívumként, a művészet figyelemre méltó mennyiségi és mindenekelőtt minőségi gazdagodása. Mert természetesen, például az uj formák, nem önkényesen és véletlenül születtek, hanem - mint a valóság visszatükrözésének különleges módjai -, az élet bizonyos igényeinek és követelményeinek feleltek meg, kiváltképpen müvészi-ismeretelméleti tekintetben, miközben, bizonyos technikai előrelépések is szerepet játszottak.

Különleges fontosságú azonban, hogy a szocializmusnak és a komaumismusnak az osztálytársadalom fölött aratott győzelme után, lehetségessé és szükségszerűvé válik - a történelmileg megnövekedett formabőség megtartásával és további gazdagításával - a nevezett negativ jelenségek legyőzése a művészet területén.

Ez, többek között, a tervszerűen és tudatosan irányított szocialista kulturforradalom keretén belül történik - nálunk ez idő tájt a bitterfeldi ut segítségével, amelyre éppen most kezdtünk rálépni.

Nem lehet és nem is kell, ezzel kapcsolatban, mélyebben foglalkoznunk a kulturforradalom elvi jelentőségével. Másutt már megfelelően leirták és általánosan ismertek azok a példák, hogy mondjuk speciálisan a színház területén, hogyan győzték le a művészet és az élet különválását, hogyan szüntették meg fokozatosan a népművészet és a hivatásos művészet közötti különbséget, hogyan bővitették a közönség körét, hogyan ébresztették fel a nézők valódi igényeit és hogyan elégítették ki növekvő mértékben azokat.

Úgy látszik, kevésbé haladnak azonban előre azok a törekvések, amelyek arra irányulnak, hogy helyreállítsák a színházművészet szintézisét, természetesen a mai valóság- 63 -