Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A színház művészete
4. Ehhez most, kiegészítőiem hozzáfűzhető, hogy a színház eredeti szintézisének a széthullásával, az egyes művészeti ágak, műfajok és eszközeik növekvő specializálódása következett be. A szinházmüvészet területén, a színháztörténet folyamán, differenciálódott a beszélt dráma /tragédia, komédia, színmű, vígjáték stb./ a zenés dráma /opera, operett, daljáték stb./ az eltáncjlt dráma a zömben mimikusan kifejezett dráma- prózai színház- a zenés színház- a balettszinház- a pantomim Ezek csak a fő formák, és eltekintettünk, a színházzal többé-kevésbé közvetlen rokonságban álló, olyan speciális formáktól, mint bábszínház, film, televíziójáték, hangjáték stb. Azt is említettük már, hogy egyes teátrális eszközök, ennek a fejlődésnek a folyamán önállósultak, és elszabadultak a színházművészettől vagy elszigetelődtek tőle. így a dráma időnként tiszta irodalommá fejlődött, az opera abszolút zenévé,a szinjátókmüvészet bizonyos elemei, különös virtuozitással, magasra tenyésztek, mások viszont elkorcsosultak és elsatnyultak. Ezek a tendenciák odáig vezettek, hogy a színház, átmenetileg, elvesztette érvényét mint öntörvényű alkotó művészet, és sokszor csak más művészeti ágak alárendelt, kiszolgáló, önállótlan és nem alkotó kisegítő művészeteként tekinthettük. Ennek a munkának a keretén belül lehetetlen, hogy közelebbről és egyenként megvizsgáljuk ezeknek a jelenségeknek az alapjait és okait csakúgy, mint az ellentmondásosságát, éppily kevéssé lehet ecsetelni azt is, hogyan függtek mindenkor össze és kölcsönösen hogyan feltételez- 62 -
