Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

irányul, és hogy ez az egység, elengedhetetlen feltétel a valódi szinházmüvészet fejlődése szempontjából.

A kapitalista társadalomban az ilyen és ehhez hasonló követelmények és kívánságok elé jelentős, a megvalósitást csak kivételes esetekben és esetlegesen engedélyező akadályokat gördítettek. Ma azonban, nálunk, nemcsak lehetőség adódik rá, hanem szükségszerű is ezeknek a feltételeknek a teljesítése, mert csak igy tehetünk tudatosan és maradéktalanul eleget az összes színházművészeti törvényeknek.

Ezzel olyan problémát érintettünk, hogy le is kell zárnunk ezeket az általános elméleti fejtegetéseket, amelyek nem akarták minden oldalról és kimerítően megtárgyalni az összes, a színházművészettel összefüggő komplexumokat, hanem bizonyos alapot kivántak adni, a téma keretén belüli, további megfigyelések számára.

Máshelyütt már utaltunk rá, hogy az európai szinház fejlődésén belül - bizonyos különbséget mutatva például a kelet-ázsiai színházzal -, az osztálytársadalom folyamán egy sor igen ellentmondásos jellegű, fontos és mélyreható változás ismerhető fel. Ezek közül a változások közül már említettük:

1. Az eredeti, szintetikus színházművészetnek, az osztálytársadalom kialakulása folyamán bekövetkező, széthullását.

2. A népművészet és hivatásos művészet különválását.

5. A drámai műalkotás /produkció/ és a színpadi interpretáló ábrázolás /reprodukció/ egységének a szétesését, Németországban különösen a XIX. században megállapíthatóan. Ehhez kapcsolódott a szinházmüvészet nyilvános jellegének messzemenő elvesztése, a valódi közönségigények elhanyagolása, bizonyos tendenciák a l’art pour l’art művészet irányába, tehát a szinházmüvészet és élet különválása.- 61 -