Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

Nemcsak a szinház lényegéről eddig nyilvánított nézeteket igazolják, hanem, teljes világossággal tisztázzák a szinház és dráma, rendező és drámairó közötti kapcsolatokat is.

Természetesen, a jó, lehetőleg magas költői értékű színdarabok - Thomas Mann azok helyett a költemények helyett követeli őket, amelyek lehetőleg figyelembeveszik a színházat - a szinpadi előadás fontos, sőt,-talán legfontosabb elemei; mégsem jelentik a szinház „mindenét".

Igazi rendezők, nyilvánvalóan, aligha vitatják a drámai mű, a színdarab fontosságát és jelentőségét.

Már Comet is különböző képességeket és tulajdonságokat követelt a rendezőtől, azzal a céllal, hogy megfelelhessen a drámairó „eredeti utasításainak".

Nyemirovics-Dancsenkónál, a rendező funkciójáról alkotott meghatározásban, első helyen áll a színdarab jelentősége. A rendező „háromarcu lényéről" beszél:

1. értelmező rendező; ő tárja fel, hogyan kell játszani; igy hát szinesz-rendezőnek vagy pedagógusrendezőnek nevezhetjük;

2. a rendező tükör, amely a színész egyélű, tulajdonságait veri vissza, és

5. a rendező az egész előadás szervezője.37'

Mint ismeretes, Sztanyiszlavszkij is minduntalan hangsúlyozta, hogy a Moszkvai Művész Szinház elsősorban a „drámairó szinháza".

Felsenstein ugyancsak elsőrendű munkaelvként jelöli a drábairó utasításainak a lehető legtökéletesebb megvalósitását, amikor azt mondja:

Minden olyan alakitás elvetendő, amely elsősorban

arra törekszik, hogy érdekes előadást hozzon létre,

anélkül, hogy a legpontosabban felderítené és megközelítené a zeneszerző és a drámairó utasításait.38.- 59 -