Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy a Dessoir kifejezte érveket, vagy ehhez hasonlókat, mindig a színházzal kapcsolatban hozzák fel. Nálunk a vita, ebben a kérdésben, elsősorban a realisztikus zenés szinház ellenében csúcsosodott ki, és közben minduntalan, az opera állítólag „természetellenes" és „nem reális", központi kifejezés-formájára, az énekre hivatkoznak.

A realista zenés színházért és ellene folyó vitában a legtöbb félreértés abból adódik, hogy, nyilvánvalóan, még mindig hiányosak a szinpadmüvészet törvényeiről alkotott ismeretek. Ezért hangsúlyozták a realista zenés szinház képviselői a berlini Komische Opemél, éppen az utóbbi időben, újólag és sokszor, hogy elsősorban ezeknek a törvényszerűségeknek kötelezték el magukat, és közben szakadatlanul magyarázzák, mit is jelent ez. Ebben a kérdésben alkotott nézeteik, színházi szempontból általános jelentőségűek.

A Siegfried Melchingerrel folytatott, Párbeszéd a zenés színházról cimü 1961-ben megjelent műben Felsenstein, többek között alapvetően beszél a színházművészet funkciójának problémájáról is, a szinház és élet, valóság és szinház ábrázolta valóság, „mindennapi világ" és a szinház „művészi világa" vitatott viszonyáról. Kiindulva a színházi közönségben meglévő játékhoz való kedv és tisztán szórakozási igény közötti bizonyos rokonságból, azt mondja ezzel kapcsolatban:

Az ember mindennapi élete bizonyos eseményekhez és érdekkörökhöz kapcsolódik, és ezek az események és érdekkörök annál kevésbé megváltoztathatók, minél idősebb az ember. Mindaz, ami nem tartozik ezek közé a megváltoztathatatlan dolgok közé, felkelti az érdeklődést, az igényt, az éhséget, sőt, a szenvedélyt is. Vonzó másmilyenség. Kétségkívül, a színházi esemény élvezete is idetartozhat. Amikor a szórakozási igény összekapcsolódik a játékhoz való kedvvel, már igazi szinházi közönség születik.21-